Habsburg Rudolf: Utazás a Keleten (Budapest, 1883)

I. Kötet - III. Rész. (Utazás Abuksárba. Vadászatok Fájum tartományban. Visszautazás Abuksárba. Siut felé)

99 Kísérőm hosszú beszédbe ereszkedett a vándorokkal, a melyből csak annyit értettem meg, hogy az időről s az átkelésről értekeztek. E napra viszonylag nagyon kevés zsákmány jutott; a szigetet alaposan kipusztítottuk. Ebéd után tűzijátékot csináltak arab szolgáink s a keletiek e kiváló mulatságát pokoli lármával kisérték; csak rövid időre szabtuk mulatságukat, mert éjjeli nyugalmunk zavartalansága s a váratlan fény által felriasztott vizi szárnyasok el nem riasztása a derék tolmács legszebb tűzkévéinél is fontosabbak valának reánk nézve. Huszonhatodikán, nagyon korán, még hajnalhasadta előtt, hagytuk el sátrainkat. Rövid reggeli után felkerekedtünk. A tó tökéletesen csendes volt s igy a sivatag partjához bátran evezhettünk; este a tenyészföld ellenkező oldalán kellett tanyánkat viszontlátni. Egyetlen keleti sem pontos s igy nagyon sok idő telt el, mig halászaink megjelentek s elkészültek. Álmosan támolyogtak a parton ide s tova, s nagy fáradtságba került némi rendet csinálni a zavarban. Az urakból s a vadászokból álló társaság, a borzebekkel együtt, három csolnakban indult el. Arabjaink, szokásuk szerint, rekedt hangon énekelve eveztek. A csolnakok bensejében kiállhatatlan bűz terjedt el. Szerencsére a viz tükre simán és csendesen terült el előttünk, mert e csolnakokban, az álmos arabokkal, a vak sötétségben, ha egy kis vihar támad, kellemetlenségeink lehettek volna. Majdnem egy órai utazás után a part egy oly pontjához értünk, a hol egy meglehetős nagy sziklakúpból álló előhegy a tóba nyúlik be s a parttal