Habsburg Rudolf: Utazás a Keleten (Budapest, 1883)

I. Kötet - III. Rész. (Utazás Abuksárba. Vadászatok Fájum tartományban. Visszautazás Abuksárba. Siut felé)

97 alku megkezdődnék, néhány barátságos mozdulattal a víz felé kell őket szorítani. Egy fél óráig várakozhattam már hasztalanul, midőn egy gödény, messziről láttam, épen rejthelyem felé irányította röptét. Midőn elég közel volt, mind a két csőből tüzeltem reá; hangosan pattogtak a serétek a sűrű tollpáncélon. Súlyosan megsebesítve, gyönge szárnymozgatással sülyedt a megsebzett madár a viz szine felé. Néhány percig ide s tova úszott, de mindig jobban és jobban sülyedt otromba csőrével a feje, mig végre felfordították a habok s élettelenül feküdt a hátán. Sem fenyegetés, sem arany nem bírhatta rá arabomat, hogy a hullámok közé menjen, mert a távolság valóban nagy vala. A tanyára siettem tehát, hogy más embert szerezzek; midőn visszatértem, örömmel láttam, hogy a habzó hullámok között már nagyon közel úszik pelikánomhoz egy barna legény. A nagyherceg közelemben volt elrejtőzve s midőn az élettelen állatot megpillantá, saját kísérőjét, egy bátor úszót, küldte a hullámok közé. Néhány perc múlva, a csőrénél vonszolva a nehéz állatot, felénk úszott a derék arab. Nagyon örvendtem első gödényemnek, rendkívül nagy állat volt. Az esteli órákban, kisebb parti szárnyasokra vadászva, a tó partján járkáltam fel s alá. Midőn a lőfény megszűnt, az urak ebédhez gyűltek össze ; ismét jókora zsákmányra tettünk szert. Az érdekes nap után csakhamar csend uralgott a tanyán. UTAZÁS KELETEN. 7