Habsburg Rudolf: Utazás a Keleten (Budapest, 1883)

I. Kötet - III. Rész. (Utazás Abuksárba. Vadászatok Fájum tartományban. Visszautazás Abuksárba. Siut felé)

94 Rövid felszólításra több borzeb az üregbe hatolt. A hiúz, ugy látszék, zsákutcába szorult, mert erös küzdelem fejlődött ki. A megvert ebek panaszhangjai, a bátran küzdők víg csaholásával s a hiúz vad morgásával vegyültek össze. Majdnem egy óráig állottunk a verem mellett s a helyzet nem változott; az ebek kicsalása volt most főfeladatunk, hogy a hiúznak alkalmat adjunk a megugrásra. Végre porosan és a küzdelemtől fáradtan egymás után jelentek meg az ebek, kettő azonban sehogy sem akarta elhagyni a vermet. Egyszerre egy sziklahasadékot fedeztünk fel, a melyből legjobban hallatszott ki a kutyák hangja; a hasadékot a lehetőség szerint megnagyobbítottuk s én egy póznával vizsgálván meg a verem bensejét, rögtön egy puha tárgyra akadtam. Midőn a póznát felhúztam, szürke hiúzszőr függött azon. Óvatosan betekintve, megpillantottuk a hiúz szemének zöld fényét. Az állatra ütögettem most a póznával, a mint csak lehetett s néhány perc múlva éreztem, hogy a puha test eltűnt. A föld alatti vadászat, a menekvő hiúz és az ebek zörömbölése hallatszott csakhamar. Néhány másodperc múlva hosszú ugrásokban jelent meg a szürke legény a nyilás előtt, a hol a nagyherceg állott. Egy jól irányzott lövés fogadta őt; félig gurulva, félig mászva, egy nagy kő alatti rejtekhelyhez vonszolta magát a súlyosan megsebesült állat. Szerencsére a derék ebek hátsó talpainál fogták a hiúzt s igy sikerült Taxis hercegnek, a szikla alá mászva, szarvas-gyilokkal keresztül döfni az állatot. Szép, de kisebb példány, nőstény, s ko-