Forgách Sándor: Magyar-német, német-magyar vadászműszótár és magyarázata / írta egy öreg vadász. Budapest, Athenaeum, 1875. / Sz.Zs. 1489

IV. Fejezet. - Szárnyasok

Csat.tog — 32 — Hal-sol csattog, diirög, balgen, pattog klippen, és miután főcsattogását megtette, köszörül (szárnyaival) nach dem Hauptschlag schleifen — (

mit den Schwingen) a siketfajd —bugyog a nyírfajd, es kollert der Schildhahn, elliányódiiak a vadászok, midőn a vad megkeritése végett szekér- vagy szánról lemaradnak, megvonúlnak, túzokra •—• darura stb. ellábal a szárnyas, ellábal a lobos rucza, ereszkedik este vadlúd, vadrécze, einfallen; a fajdok felgalyaznak, im Einfall, nagy szárnyasok felgalyaznak, anfussen, ereszteni, azután lelőni, ausfliegen lassen, felkapni, — felgalyazni, felgalyaz a császármadár, fiók •— madárfi, hold, a lilik és szárcsa orrtöve feletti fehér bőr, Blässe, jércze, a szárnyasok nősténye, kakas, a tyukfajok hime, kereng a sas , a daru, az orv, midőn körben repülve emelkedik, kivágja magát a tojásból az apró szárnyas, madár hangok: bömböl a vizi bika, bug a gerle, burukkol a galamb, csirreg a fogoly, csörög a szarka, dobol az örvös galamb, dúdol a banka, gágog a lúd, hápog a réeze, harsol