Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480

Lövésre való beugrás

90 Fónagy : A vizslaidomítás hói szokja meg. Az ilyen ebek többnyire jól és szenvedélyesen apportiroznak, s meg vannak szoktatva, bogy lövésre minden parancs nélkül ugorjanak az apport után. Az ilyen eb aztán, akár van reá ok, akár nincs, beugrik az apportért minden körülmények között, és mint a bolond száguldozik jobbra-balra, a mi sehogyan sem tetszetős dolog. Az ilyen ebek. ha elhibázzuk nyulunkat, a legtöbb esetben utána is szoktak szaladni, tehát ez is iskola a vad űzésére. Igaz ugyan, hogy az első apportiroztatásnál az volt mondva, hogy az ebet lövésre nem kell oly szigorúan fektetni, hanem igyekezni kell vele azonnal apportiroztatni; ezen módszert azonban addig kell csak próbálni, míg ebünk az apport iránt érdeklődést mutat; ha az eb már egyszer apportiroz, okvetlen meg kell kívánni a lövésre való fekvést, és nem kell azt megengedni, hogy parancs nélkül bármit is tegyen; csak akkor kell az apportért küldeni, ha nyugodtan feküdt, és megdicsértük érette, ha mindezt megtartjuk, úgy ebünk semmi szín alatt sem fog lövés után beugrani. Ha ebünk e hibába esett, - vagy ha esetleg egy ilyen hibával ellátott ebre teszünk szert, a megjavításnál a következőképen járjunk el. Mindenekelőtt vonjuk el magunkat az ebbel együtt a vadászattól, — mert vadászat közben a legnyugodtabb vadász és vizslász sem tud ebet tanítani. Vadászni csak tökéletes ebbel lehet; ha pedig ebünk romlott, annak hibáját minden egyes kimenetel alkalmával tetézzük. Ha a lövésre beugró eb különben szófogadó, a javítás nagyon könnyen megy; me «kívántatik azonban, hogy a lefekvést tudja, ha ezt nem tudja, ajánlatos a már leirt módon erre megtaní-