Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480

Szófogadatlanság

76 Fónagy : A vizslaidomítás. Ebünket csak akkor lebet teljesen rossz orrúnak mondani, ha már hosszabb próbák után arról győződtünk meg, hogy még a második idényben sem jött meg a szaglása. 2. Szófogadatlanság Az általam leírt módon tanított ebnél, mihelyt a dresszura be van fejezve, a szófogadatlanság ki van zárva, Ha azonban egy olyan ebet kapnánk, mely szófogadatlan és volt tulajdonosa épen e miatt nem tudott vele vadászni, ne próbáljuk addig kivinni, míg az ebbel a következőket át nem vettük s vele jól be nem gyakoroltuk. Az ebet, a mint birtokunkba jön, azonnal zárjuk el olyan helyre, a hol vele rajtunk kivül nem foglalkozhatik senki. Az eb folytonosan magányos cellájában van; ott ő friss vizén kivűl egyebet nem kap s onnan csak mi eresztjük ki, akkor, a mikor vele foglalkozni akarunk vagy a mikor meg akarjuk etetni. Az eb ily módon mindenkitől elszigetelve lévén, igen rövid idő alatt meg fog velünk ösmerkedni s mindig örömének ad mindenféleképen kifejezést, ha bennünket meglát s néhány nap múlva már lépésünket is meg fogja ösmerni. Igen czélszerű, ha a börtöne felé való közeledéskor az általunk s nem a volt tulajdonos által alkalmazott füttyöt hallatjuk. Ezt a füttyöt egy-két nap alatt meg fogja ismerni, s mindig mintegy megmentő füttynek fogja azt tartani. Az ebnek rendesen magunk adjunk enni s minden etetés előtt kezdetét veszi a dresszura, melynél épen úgy járunk el vele, mint a kölykök etetésénél; nem engedjük az ebet addig enni, míg kívánságunkat: a fekvést, pontosan és commandóra nem teljesitette.