Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480
A tavaszi gyakorlat
A vizslával való vadászat 67 és a lövésre való fektetést is gyakoroltatjuk. Ha az eb a vadat megállja, épen úgy járunk el, amint azt már fentebb elmondottuk. Az ebet most is megdicsérjük, a leírt módon a vadat most is magunk verjük ki, és megkívánjuk, hogy az eb a vad mozdulására pontosan hasaljon. Igyekezzünk ebünket ebben oly tökéletesen bevezetni, hogy a vad kitörésénél minden kommandó nélkül végezze a lefekvést. Ebünket kora tavasztól kezdve így kell gyakorolnunk, és a szalonkák megjöttével, amit télen át elfelejtett, ismét helyrepótolhatja és így a szalonkákra már egészen bátran használhatjuk. A szalonkára való vadászat a vizslával hogy történik s azt én hogyan szoktam gyakorolni, a következőkben adom elő. A gyorsan és messze kereső kutya az erdőben és cserjékben nem használható. Az ilyen helyen, ha messze van, nem láthatjuk: áll-e? jelez-e? s így nem vehetjük hasznát. Igyekezzünk tehát az ebet nemcsak a hosszú, de a rövid keresésben is tökéletesíteni. Hogy a. rövid keresésre való szoktatás miképen történik, azt már fentebb előadtuk. A lassú keresésre való tanításhoz nem szükséges sem koloncz, sem nyereg vagy hám stb. mint azt némelyek ajánlják. Az általam ismertetett módszer szerint meg lehet az ebet arra tanítani, sőt ha akarjuk, igen röviden fog keresni. Ha valaki a túlrövid keresésnek a híve, nem ér czélt, mert valamint az eb túlkiszaladása káros hiba, úgy semmivel sem jobb a túlrövid keresés. Egyik olyan hiba, mint a másik. Ha az eb nagyon röviden keres, nincs rá szükség, mert ez esetben tulajdonképen maga a vadász keres és az ilyen eb 1/ 5— 1/ 7 részszel kevesebb területet keres ki, mint a gyorsabb eb. Azért tehát