Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480

A tavaszi gyakorlat

68 Fónagy : A vizslaidumítás szigorúan kivánjuk meg ebünktől úgy a rövidebb, mint a hosszabb keresést. A rövidebb keresésnek bokros cserjés helyen, esetleg kukoriczásban is hasznát veszszük, míg a hosszabb keresés igen előnyös a sima területen, a hol is, ha ebünk gyors, majdnem x/io-ed részszel kevesebbet járunk, mint amúgy. Ha erdei szalonkát vizslával kerestetünk, úgy mint minden más vadászatnál itt is igen ügyeljünk a szél járására. Sokan szalonkázás közben az eb nyakára csörgös csengőt szoktak kötni, hogy a csengő elnémulásából az eb állására következtethessenek. Én az ilyen csengőket soha sem használtam, de lehetséges, hogy jó szolgálatot tesznek. E segédeszközöket azonban elhagyhatjuk, ha az eb röviden is keres. Ha a terület annyira bokros, hogy az ebet messze nem ereszthetjük, legczélszerűbb. ha ebünk hátul megy épen úgy, mint a kukoriczában. Ha az ebnek jó orra van. jó széllel mindig sikerrel lehet szalonkázni. Ha ebünk megállotta a szalonkát, hozzá megyünk és előre biztatjuk mindaddig, míg szilárdan meg nem áll, hogy már a bíztatás daczára sem ide, sem oda nem megy, csináljunk mi magunk egy kört, úgy, hogy a szalonkát bekerítsünk s álljunk ebünkkel egészen szemben, csak egy kevéssé gyakorlott vizslavadász körülbelül ki tudja magának számítani, hogy az ebe által állott szalonka hol van. Ha egészen szemben vagyunk ebünkkel, több mint valószínű, de bizonyos is, hogy az eb és közöttünk fekszik a szalonka. E helyzetünk által a szél útját, mely az eb orrába vitte a szimatot, némileg elállottuk, így tehát a légáram megbomlik, rendetlenül vagy sehogy sem jut az eb orrába