Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480

A tavaszi gyakorlat

74 Fónagy : A vizslaidomítás. kázni, ahol az sok van, vizsla nélkül is lehet. Jó kutyára szert tenni pedig nem mindig lehet; becsüljük meg tehát a jó vizslát és ne rontsuk el a vízi vadászattal, a mire tulaj donképen hivatva sincs. A ki a vizslát nem maga tanítja, hanem mástól veszi, megtudván a használt vezényszavakat, igyekezzék a dressurát újból keresztülvinni. Hogy pedig az eb az új tulajdonoshoz szokjék, nem elég annak csupán kedvezni, őt etetgetni, simogatni, meg kell, hogy ismerje az eb új gazdáját is, s az másképen nem megy, mint átvenni vele a dressurát. Ez egy hét alatt megvan és ha az eb úgy van tanítva, mint a hogy azt fentehb leírtam, bárki is hamar magához szoktathatja. Tavaszi gyakorlat czélszerű. Bármilyen jó is legyen ebünk, nemcsak de majdnem nélkülözhetetlen, hogy a téli nagy pihenés után őt mindjárt a fakadó tavaszkor kivigyiik. Ezt úgy az egészsége, mint a tanulmánya is megkívánja. A szegény állat öt hónapon át úgyszólva semmit sem tett, mozgást is alig végezett, így tehát kettős okból is igen ajánlatos az ebet tavaszkor kivinni. Czélszerű már márcziusban megkezdeni a kirándulásokat. Bárki is szakíthat magának annyi időt, hogy a délután folyamában ebét vezetékre véve, szépen gyalogosan kisétáljon a városból s ha lehetséges, olyan helyre menjen, ahol páros foglyokat vél találhatni (Vadászfegyvert egészen felesleges kivinni). Kiérve, a bevezetést épen úgy, mint azt fentebb elmondottuk, újból átveszsziik; a lefektetéseket úgy füttyre, mint karemelésre a legpontosabban végeztetjük. Jó, ha pisztolyt viszünk ki magunkkal