Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480

A vizsla bevezetése

A vizsla bevezetése. 51 idegesek, correcte apportirozó ebünk lesz; de szem előtt tartsuk, hogy pecsenye^vadászok ne legyünk, mert ez úgy ebünknek mint magunknak is hátrányára lenne. Ha minden ilyen próba sem segítene, az esetben a galamblövészetet kell megpróbálni, melyet a házi dressurák között már felemlítettem. A vizből való apportiroztatás úgy tanítható be legczélszerübben, ha ebünkkel, a mikor már nem hideg a víz, vízi szárnyasra járunk vadászni, így megszokja a vízben való járást, attól nem fog idegenkedni, s a lelőtt vízi vaddal ép úgy kell bánni, mint a szárazföldi vaddal. A legtöbb eb már egészen fiatal korában megszokja a vizbe menetelt, s onnan szivesen apportiroz is. Az ilyen eb, ha a bedobott vadszárnyat stb. kihozza, ki fogja hozni az első próbán a lelőtt vadat is; mindazáltal igen jó, ha kivált halászkákat lövünk előtte; ezek nem is nagyok, nem is nehezek, a hol van, ott sok van, és igen jó gyakorlatra ad alkalmat a fiatal kutyának. Ha pedig nem igen szivesen megy érte, úgy járunk el vele, mint a galambok lelövésénél említém. Az tény, hogy a mely ebnek kedve van az apportirozáshoz, s fiatal korában (4—5 hónapos) hozzá szoktattuk a vízbe való menetelre, ez a legkönnyebben tanulja meg az apportirozást. Ha a fiatal eb nem megy szivesen a vizbe, a következőképen jártam el, s eljárásomat ajánlom a vizslát tanitók figyelmébe. A fiatal ebet mindenekelőtt a vízbe menni szoktatjuk, hogy pedig azt megszokja — figyelemmel kell lennünk különösen arra, hogy a növendékkel ne erőszakoskodjunk ; módjával mindenre meg lehet ebünket