Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480

A vizsla bevezetése

52 Fónagy : A vizslaidomítás. tanítani. Ha ebünk szárazon már az eldobott vadszárnyat tökéletesen és kedvvel előhozza, kiviszszük olyan helyre, a hol vizet találunk. Arra figyeljünk, hogy ha lehetséges, ne legyen a víz mély, különösen a partokon; olyan mély legyen mindössze is, hogy azt ebünk gázolhassa. A víz széléről 6 — 8 lépésnyire, hol ebünket előbb lefektettük, az ismert vadszárnyat bedobjuk a vizbe, de úgy, hogy az a parttól legfeljebb 3 —4 lépésnyire essék. Az eldobás után kevés vártatva ebünket utána küldjük az apportnak, ha az igen közel van a parthoz, minden bizonynyal elhozza, s így gradatim beljebb-beljebb dobjuk az ösmert apportot; ha már a bedobott tárgyat pontosan kihozza, olyan helyre megyünk, a hol halászkát (czerko. kis sirály) találhatunk. A halászkákat többnyire sík vizén találjuk; a lelövés után ebünket droppoltatjuk, s aztán küldjük az apport elhozatalára. Eleinte jó a lelőtt halászka felé dobálni, hogy azt ebünk annál jobban meglássa, ha egyszer hozzáment legtöbb esetben az első próbára el is fogja hozni! Elvetem azon módszert, hogy növendék ebünket öregebb kutyával ne vigyük ki. E kérdésben egészen ellenkezőleg azt javaslom, hogy ha van olyan idősebb ebünk, mely a fent leirt mód szerint lett idomítva, az ilyen ebbel, feltéve, hogy az tökéletesen van idomítva, nemcsak, hogy nem jó a növendékeket kivinni, de határozottan nagy előny, de csak vadnélküli területen. Az így kivitt növendék az előzetes házi tanítás után 2—3 nap alatt megtanulja tökéletesen a sípra, lövésre, kézemelésre stb. való lefekvést. Egy heti próba után az idomított eb úgyszólván betanítja a növendéket. De a vadra való bevezetésnél mái- nem jó az öregnek jelen