Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480

Az idomítás

28 Fónagy : A vizslaidomítás. retriver is legyen, a következő módot ajánlom a telivér vizslák aportirozásra való tanításánál. A kölyök-vizsla két-három hónapos korában máiszívesen szaladgál az eldobott, elgurított tárgyak után. Vigyázzunk arra, hogy ne legyen nagyon kemény tárgy, a mit eldobunk! Legjobb fenyőfából készült golyót dobálni, vagy pedig erős szőrrel tömött bőrlabdát gurítgatni, mit is a kis eb szívesen kerget, s ha megcsípte, viszi az igaz, hogy maga sem tudja hová; legjobb tehát zárt helyen ezt próbálgatni, nehogy elillanjon valamerre. Ha az aportot eldobtuk, eleinte engedjük az ebet utána szaladni, s biztassuk az »aport« szó mellett utána! Ha, az eldobott tárgygyal a szájában vissza felé jön, fogjuk el és dicsérjük meg és vegyük el tőle az aportot, »tedd le«, stb. szavak használata mellett. Ha egy-két hét lefolyása után már egyszer szenvedélyesen megy az aportért, akkor már, mielőtt utána szaladni hagynók, előbb fektessük le, s midőn jól kitartotta a fekvést, csak akkor szabadítsuk fel és engedjük az aport után és ha elhozta, dicsérjük meg. Ha a tanoncz elég szilárdan tartja szájában az aportot, bal kézzel fogjuk meg az aportot, jobb kézzel pedig kényszerítsük a leülésre. Az aport elvevése pedig úgy történjék, hogy az eb álla, alul a zápfogaknál fogassék át, mert gyenge nyomás után az eb kinyitja a száját, a mikor is mindig a »tedd le« kommandót használva, jobb kézzel elveszszük tőle az aportot és megdicsérjük. Ekkor bizonyosan ugrálni fog az aport után, a mit akképen tiltunk meg neki, hogy balkézben tartva az aportot, jobb mutatóujjal megfenyegetjük, de az csak úgy történjék, hogy ujjunkat mel-