Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480

Az idomítás

26 Fónagy : A vizslaidomítás. de akkor jobb mutatóujj unkát mellünk előtt fenyegetésre tartjuk, mindig úgy, bogy hüvelyk ujjunk mellünket érje. Hosszas pisszentgetés mellett figyelmeztetjük, hogy azt elvenni nem szabad, ha az eb megcsendesedett, kommandirozzuk a leülésre, de ő azt nem érti, tehát nem is fog leülni, kétszer, háromszor mondjuk, hogy »ülj« és ekkor a hátulsó forgó csont előtt a derekát megfogjuk és a leülésre kényszerítjük, azaz lenyomjuk. Mindennek azonban a kellő szelídséggel kell megtörténnie. Hogy az eb esetleg le ne feküdjék, álla alatt megfogjuk és felemeljük a testét; ha rendesen ül, a neki szánt falatot oda adjuk és megsimogatjuk ; ezután ismét előveszünk egy új falatot, tovább megyünk az előbbeni helytől, ebünket magunkhoz hívjuk és ismét megmutatjuk neki az ennivalót, s figyelmeztetjük a leülésre. Ha nem ül le, a farát ismét lenyomjuk, ha lefekszik mi felegyenesítjük, az ebet azonban figyelmeztetjük ujjunkkal az ülésre, piszentünk neki. s a kommandót használjuk, ilyenformán »psz .... sz ülj«, ha nyugodtan ülve marad, ismét egész csendesen nyujtunk neki egy falat ennivalót és megdicsérjük. Ezt a próbát 5 — 6-szor ismételtetjük és, a 2—3-ik napon már csak kezünket kell az eb farára tenni a kommandó használatakor, s ő le fog ülni szépen. Ne mulaszszuk el azonban soha sem, hogy jutalmul egy falat ennivalót ne nyújtsunk neki, úgy a fektetés tanításánál, valamint az ülésnél. Ennek a falat ennivalónak igen nagy hatása van ez ebre és ezen módszer szerint ebünk 3—4 nap alatt a leülést egészen correcte meg fogja tanulni. Az itt felsorolt és igazán kevés dologgal járó tudo-