Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480

A vad jelzése de meg nem állása

122 Fónagy : A vizslaiclomítás Egyszer én is így jutottam egy ilyen ebhez, melyet volt tulajdonosa javíthatlannak tartott. Ezen eb rövid idő alatt oly kitűnő lett, hogy jobbat soha nem is kivánok. Minden vadnál, de különösen erdei szalonkánál, megbecsülhetlen az ilyen eb ; csak kitűnő kerítési természetét fel kell tudni használni. És ezt igen könnyen el is érhetjük a lefektetéssel. Ha ebünk commandóra bárhol is lefekszik, nagyon természetes, hogy az ebet a vad azon oldalán fektetem le, a melyen akarom, s mindig tudom, hogy a vad vájjon egészen az eb és közöttem vagy bizonyos elhajlással van közöttünk, s igy a vad többnyire úgy is fog ugrani, a hogy azt óhajtom. Az ebnek e hibája tehát valójában megbecsülhetetlen erény, melyet kevés fáradsággal nagyon könnyen fordíthatunk hasznunkra. Ügy ezen valamint más efféle hibákat a következőképen javítjuk meg. Ha az eb hibájának javításával akarunk foglalkozni, s erre egy hetet, esetleg tiz napot reá szántunk, megszakítás nélkül, ugy járjunk el, mint az ebek más hibájának a javításánál. Az ebet el kell zárni úgy, hogy vele senki se érintkezhessék; ne adjon neki más enni, mint saját magunk, és ezen etetés úgy történjék, mint a hogy a dresszirozásnál azt előadtam. Igyekezzünk az idomítandó ebet a fektetésben tökéletessé tenni. Ha ebben tökéletes, vigyük vadnélküli helyre, s tökéletesítsük a sipra való fekvésben. Ha ebben is tökéletes, ha sípra bárhol és azonnal lefekszik, vihetjük — s legczélszerübb tavaszszal — vadas helyre. Tavaszszal nem ügyelhetünk másra, mint ebünkre, s ilyenkor, mert ritka a gazos, alacsony a fű az eb legjobban van szem előtt, nem takarja el előlünk semmi sem. ' Szabályos kivitel után, ha a szükséges fekvést is