Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480

Félénkség

108 Fónagy : A vizslaidomítás melyek szerint X. barátom ebét nemcsak idomította, hanem azt végleg agyon is dresszirozta. 0 ugyanis úgy fogta fel az idomítást, a mit neki röviden elmondottam, hogy ebét reggeltől estig folyton droppoltatta. Xem volt semmi más foglalkozása és így szenvedélyes vadász voltánál fogva helyesnek vélte azt, hogy ha ebe naponta legalább is 4- 5 órát droppolással tölt el. Sípra, lövésre 5—6 hónapos korában annyira feküdt már, hogy a lóvasúti kocsi vezetőjének sípját séta közben, ha meghallotta, feltétlenül feküdt már erre is. Ha a tulajdonosa reá nézett s ezt az eb észrevette, okvetlen lefeküdt, ha sétaközben a gazda megállott, a szegény eb levágta magát. Egy ízben sétaközben megdicsértem az ebet, hogy 6 — 7 hónapos korára mily rendkivűl nyugodtan megyen hátul, hogy sodrából semmi ki nem hozza (mondhatom meglepett a nyugodt magaviselet) és mondtam, hogy ha az eb kint is ily véghetetlen nyugodtságot fog mutatni, mint séta közben, akkor gratulálok hozzá. Az első látásra nem vettem észre, hogy váljon van-e az ebnek hibája vagy nincsen, sőt érdemül róttam fel, hogy az eb mily nyugodtan viseli magát. Meglátogatom egyszer X. barátomat és kérdezem, hogy hol van az a szép kutya ? szeretném látni, persze mindjárt ki lett adva a parancs, hogy a pointer jöjjön elő. Elő is vezették a derék kutyát, de amint meglátta az ő kedves gazdáját, azonnal lefeküdt, tisztességes távolságban a szoba másik végében. X. barátom kezdi aztán az ebet fiittytyel hívni, meg sem mozdul, nevén szólítja, ezeknek utána kezd neki kedvesen, liizelgően beszélni és per »maga« titu-