Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480

Félénkség

Az elrontott vizslának liibái stb. 109 lálni, de a legkedvesebb és leghizelgőbb hangon mondott »jöjjön ide« is hidegen hagyta a pointert, biz' az meg sem mozdult. Ekkor a kis háziúrnak megmondatott, hogy a monsieur pointer kissé riasztassék meg, mire jött a szegény párára egy rúgás, erre ki lett adva, hogy nem szabad a kutyát rúgni, hozzon a kisgazda valami ütőszerszámot és azzal riaszsza meg a derék kutyát ; a kis gazda azután valami kefeseprüfélét hozott és azzal ütött egyet-kettőt a megfélemlített telivérre; e közben gazdája igen szívesen hívogatta-csalogatta. Ez mind a salonban történt, ahol az illedelmes telivér visitkártyáját is ott hagyta, mielőtt a nyitva feledett ajtón a szakácsné védőszárnyai alá menekedett volna. X barátom mód nélkül restelte, hogy a bemutatás rosszúl sikerült, vigasztaltam azonban, hogy majd máskor talán jobban megy, most talán tőlem szégyelte magát az eb stb. Ilyenképen vigasztaltam X. barátomat, mellékesen azonban figyelmeztettem, hogy a pompás szép állatot vétek lesz elrontani és valamiképen agyondresszirozni, mire ő azzal válaszolt, hogy csak bízzam rá, tudja ő, mit csinál s van neki nagyszerű módja a tanításhoz, ha a kutya nem parírozna, Jól van, gondoltam és megváltunk egymástól, nem is tudtam, hogy mi van tovább a pointerrel, csak későbben hallottam az új találmányról, mely a következő volt: X. barátom ebét levitte az udvarra s az udvaron végezett vele gyakorlatokat, mely 1—-D/a óráig is eltartott, mi természetesebb, mint az, hogy a szegény eb a dolgot rendkívül módon elunta és menekedett a hosszadalmas dresszurák elől, szaladt fel az emeletre, ahol a szakácsné, egy tisztes korú nő, kinek gyereke,