Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480

Lövésre való beugrás

Az elrontott vizslának liibái stb. 93 nem teszünk lövést, hanem ebünk magaviseletét veszszük figyelembe; ha ez nyugodt, megdicsérjük, ha nyugtainn, megfenyítjük. Ha a vad kitörésénél nyugodtan nem maradna, a fentebb előadottakat addig forceirozzuk, míg nyugodt lesz, s ha a vad előtt is, lövésnél is nyugodtan viseli magát, akkor a legközelebbi vadat, ha megállotta, folyton az ebre figyelve, kiverjük, s egyúttal lövést is teszünk, de nem ám a vadra! A lövés után azonnal reá kiáltunk ebünkre és ahogy szoktuk, a csendességre figyelmeztetjük. Ebünket még néhányszor így vezetve, s vak lövéssel a kitörő, fölrebbenő vadra lőve, bizonyosan elhagyja a beugrást, és ha ezt már nem teszi, akkor vadat lövünk előtte, de legalább 4—5 - szőrös kimenetelnél nem engedjük azt apportirozni, és csak midőn meg vagyunk győződve, hogy ebünk már egészen nyugodt, a lövés után még mindig várunk néhány másodperczet, és akkor küldjük az apport után, de előbb nyugodtságáért meg kell dicsérnünk. Az olyan ebet, mely commandóra úgy bent, mint kint is feltétlenül lefekszik. sokkal könnyebb a lövésre való beugrás hibájáról leszoktatni. Az ilyen eb javítása majdnem a fentebb leirt módszer szerint történik, de sokkal kevesebb bajjal jár. Az ilyen eb javításánál a következőkre figyeljünk : Szabályszerűen kiviszszük az ebet fegyver nélkül vad nélküli területre, mint a bevezetésnél tettük; ha kiérünk, ebünket keresésre indítjuk, aztán keresés közben lefektetjük, ekkor hozzá megyünk és pisztolylyal lövünk, a durranáskor, ha ebünk fel akarna kelni, a dresszirozáshoz kivitt ostorral azonnal reá húzunk egyet és a fektetéshez használni szokott kommandot hallat-