Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480

Lövésre való beugrás

94 Fónagy : Á vizslaidoinítás juk, aztán várhatunk egy perczet és ha ebünk egészen nyugodt maradt, dicsérjük meg, szabadítsuk fel, — és indítsuk más irányba keresni. Hagyjuk néhány perczig jobbra-balra keresni, aztán fektessük le, menjünk hozzá, s ismételjük az imént előadottakat. Ezt mindaddig kell ismételnünk, míg ebünk a lövésre nyugodtan nem fekszik, ha ezt már elértük, akkor vezetékre véve sétáljunk vele, s nem figyelmeztetjük semmire, hanem elsütjük a pisztolyt, s abban a pillanatban már reá is kiáltunk dropp! Ezt addig kell próbálnunk, míg a lövésre magától le nem fekszik, ha ezt már megteszi, dicsérjük meg, ha nem tenné, mindig figyelmeztetjük, s egyúttal reá is húzunk az ostorral. A lefekvés ily módon rövid idő alatt menni fog. Ha a lövésre való fekvést szabályosan végzi, — vigyük vadas területre ; ha megáll valamit, először csak a vad kitörésénél kell fektetni, mindaddig, míg úgy a repülő vadnál mint nyúlnál is feltétlenül nem fekszik, — ha ez jól megy, akkor lőhetünk előtte, mint fentebb már elmondtuk, azzal a különbséggel, hogy, míg ott a fekvést nem kivánjuk, itt megköveteljük. Négy-öt napi próba után ebünk egészen tökéletes lesz. És ha már egyszer vadat lövünk előtte, azt 3—4 kimenetel alkalmával ne apportíroztassuk és csak ha ebünk a vad kitörésénél és lövésnél is már egészen megbízható, csak akkor apportiroztassunk vele szárnyas vadat és azt is csak azon föltétel alatt, ha a lövés után nyugodtan feküdt. Ezeknek figyelembe vétele mellett, ha nem leszünk túlságosan kapzsiak és tavaszkor a leirt módon nem röstelünk 10—12 kimenetelt, minden évadra kitűnő ebünk lehet. Csak mentül kevesebb alkalmatlanságot csinál-