Egerváry Gyula (szerk.): Vadászati ügyben hozott kormányrendeletek határozatok és döntvények gyűjteménye / 3., bőv. kiad. Budapest, Egerváry Gyula, 1891. / Sz.Zs. 1456
Vadász-bérleti ügyek
1 1 1 — 8 — lására jogosító 200 holdnyi területre nézve a törvény 2. §-ának 1. pontja alatt határozottan kimondatik, hogy az egy tagban levő ilyen terjedelmű területen még azon esetben is önállóan gyakorolható a vadászat, ha az több határban fekszik is, és a törvény, az ezen elvi kijelentés érvényének az ugyanezen §. 3. pontja értelmében egyesült vadászterületekre nézve hatályon kivül helyezése iránt semminemű rendelkezéseket nem tartalmaz: az egyesítés iránti kérelem megtagadásának törvényen alapuló indokaiul elfogadhatók nem voltak.« A szőllőhegy mint vadászterület*) a községi vadászterületbe, a törvény 3. §-a értelmében való bérbeadás czéljából, a tulajdonos beleegyezése ellenére be nem vonható. Ily értelemben határozott a belügyminiszter Zalamegye alispánjához 1884. évi 37479. sz. a. intézett következő rendeletében: »A bonczodföldi községi vadászterület bérbeadása kérdésében czimed által f. é. januar hó 17-én 18524. sz. a. hozott azon határozatot, melylyel Csillagh Gyula bekeházi lakosnak e bérbeadási intézkedés ellen azon okból emelt felszólalása, mert a tulajdonát képező szőllőhegybirtok is a bérlemény keretébe bevonva lett, viszszautasittatott, Csillagh Gyula részéről közbevetett felebbezés folytán felülvizsgálván, azt feloldandónak találtam. Mert az 1883. XX. t. cz. 3. §-a értelmében a közös bérbeadás tárgyát csakis a törvény 2. §. alá nem tartozó területek képezvén, minthogy az érdekeltek egyike az ellen, hogy a 2. §. rendelkezései szerint, külön vadászterületet képező szőllőhegybirtoka a 3. §. intézkedése alá eső vadászterülettel egybefoglaltassék. kifogást tett. a vitássá vált kérdés felett a szóban levő törvény 2. §-ának utolsó *) A szőllőhegyek, az 1883. évi XX. t.-cz. 2. §-a szerint, mint oly területek, melyek kerítéssel vagy árkolattal vannak ellátva: ha 200 holdnál kisebbek is, önálló vadászterületekül tekintendők s nem tartoznak azon területek közé, melyek vadászati jogára nézve a törvényben a kötelező bérbeadás ki. mondva van. Ezen kiváltságos jelleg daczára azonban, bérbeadhatók a többi községi birtokkal is, ha a szőlőterületek tulajdonosai abba beleegyeznek. — Ezt előre bocsátva, érdekesnek tartom itt megemlíteni, hogy a szőlőhegyeken űzött vadászati kihágások, a »Közigazgatás« czimü lap egy olvasóját arra indították, hogy ezek és a szőllőhegyek mint vadász-területeknek sajátságos jellege tárgyában a nevezett laphoz kérdést intézzen. A szerkesztőség a felvetett kérdésre, a hivatkozott lap 1887. évfolyama 48-dik számában válaszolván : helyénvalónak vélem itt szórói-szóra idézni ugy a kérdést, mint az arra adott választ — a nélkül, hogy mint magán-jellegü vélemény-nyilvánitásra, az arra adott válaszra megjegyzést tennék. A kérdés teliát következő: »Alig van a Dunántuli megyékben az 1883. XX. t.-cz. 3. §-a értelmében bérbeadási kényszer alá eső vadászterület, melynek területkörében kisebb-nagyobb kiterjedésű szőllők és szőllőhegyek ne volnának és a tapasztalás azt bizonyítja, hogy a szőllők és szőllőhegyekben az orvvadászatot. tőrözést és csapdázást minden egyes szőllőbirtokos, ha mindjárt két rend szőllővel bir is, külön-külön szabadon gyakorolja. A bérleti területen ápolt és
