Egerváry Gyula (szerk.): Vadászati ügyben hozott kormányrendeletek határozatok és döntvények gyűjteménye / 3., bőv. kiad. Budapest, Egerváry Gyula, 1891. / Sz.Zs. 1456

Vadász-bérleti ügyek

— 9 — bekezdése értelmében első sorban a járás szolgabirájának kellett volna határozni. Erről czimedet a f. hó 27-én 4437. sz. a. kelt jelentésével felterjesztett ügyiratok visszaküldése mellett, további szabályszerű eljárás végett oly felhívással értesítem, hogy mindenekelőtt a jelzett szőllőhegybirtok külön vadászterületi jellegének előzetes kérdését annak rendje szerint megoldásra juttatni és annak megtörténte után a bérbeadási intézkedés alapján létesítendő szerződésnek hivatalból leendő elbírálása érdemében saját hatáskörében eljárni szíveskedjék.« gondozott kis vad (nyul, fogoly), ha a nagyobb mezei munkálatok időszaka alatt benépesítve levő mezőségekben kellő nyugalmát fel nem találja, ez okból, vagy az időjárás változásai miatt, természeti ösztönét követve, a vadászterület körében fekvő szőllőbe átvált, illetve beszáll s zordonabb idő esetében még rövidebb vagy hosszabb ideig tanyát is üt, a legnagyobb pusztításnak van kitéve és igen nagy szerencse, ha annak egy kis része az anyaterületre ép bőrrel visszatérhet. Kérdés merül fel tehát az iránt, vájjon minden különböző személy tulajdonát képező egyes parcella külön vadászterületnek tekintendő-e, avagy a több szemely tulajdonát képező és egy gyepű (kerítés) alatt álló egyes parcellák együttvéve képeznek-e egy külön önálló vadászterületet ? Ha a hivatkozott törvény 2. §-a 2. pontjának szó szerinti értelmét tekintjük, azt kell következtetnünk, hogy minden egyes birtokrészlet külön önálló vadászterületet képezne; ámde ez nézetünk szerint, a törvényhozó intentiója nem lehetett, amennyiben ez által a szőlők és szőlőhegyek a törvény iránt érzékkel nem biró köznépnek a vadászati és jövedéki kihágások elkövethetésére alkalmat szolgáltató kiváltságos területek jellegével bírnának, mi egyrészt a vadállomány elszaporodhatásának lehetetlenné tétele által a törvény által eléretni szándékolt közgazdasági czélt illusoriussá tenné, másrészt a vadászat bérlőjére, mert nagy fáradsággal és költséggel ápolt vad-állományának pusztítására tért engedne : végkövetkezményeiben még igazságtalan is lenne. Az iránt kérjük tehát becses véleményét: vájjon több személy tulajdonát képező egyes parcellák mindegyike külön vadászterületnek tekintendő-e, avagy egy gyepű alatt álló egyes parcellák 'együttvéve képeznek-e egy külön önálló vadászterületet ? A szerkesztőség válasza. — »A szőllőt képező területek, tekintet nélkül azok kitérjecfésére az 1883 : XX. t.-cz. 2. §-ának 2. pontja szerint feltétlenül önálló vadászterületeknek tekintendők, s az, hogy egy szőllővel beültetett s szőllőhegy vagy kert határozott jellegével biró terület egy vagy több egyén tulajdonát képezi-e, ezen területeknek, egyes birtokrészek szerint is önálló vadászterületi jellegét kérdésessé nem teheti. A maga szőllőbirtokán tehát, tekintet nélkül annak terjedelmére, a tulajdonos a tilalmi időszak kivételével a vadászati törvény szempontjából minden időben szabadon vadászhatik. Egészen más elbírálás alá esik azonban a szőllőkben gyakorlandó vadászati jog kérdése Tiegyrendészeti szempontokból, valaminthogy alig lehet az országban szőllőhegyi vagy kerti szövetkezet, mely a borászati czélokból müveit területeken a vadászat gyakorlását saját szabályrendelettel ne korlátozná. A mely szőllőhegyi vagy kerti szövetkezetnek ez iránt intézkedő szabályrendelete nincs, módjában áll azt megalkotni s ezen szabályrendelet keretén belül intézkedni oly irányban, hogy az egyes szőllőrészek birtokosai a vadászatot a vadóvás hátrányára kényük és kedvük szerint ne gyakorolhassák.« Szerk.