Egerváry Gyula (szerk.): Vadászati ügyben hozott kormányrendeletek határozatok és döntvények gyűjteménye / 3., bőv. kiad. Budapest, Egerváry Gyula, 1891. / Sz.Zs. 1456

Vadászati kihágási ügyek és eljárás

— 73 — vételével, az 1887. évi VIII. t.-cz. 2. §-ában jelzett czélokra értékesítendők. Megváltoztatandók voltak az alsóbb hatósági Ítéletek, mert a tárgyalások során beigazoltatott, hogy ámbár K. F., 0. M., K. J. és Cs. B. vadászásuk közben panaszló vadászterületére nem léptek, de az általuk alkalmazott hajtók M. és M. a hajtást, panaszló vadászterületén eszközölték, ott a felesketett erdőőrök által tetten is érettek. A fentebb megnevezett négy vadásznak azon védekezése, hogy ők hajtóikat panaszló vadászterületére hajtani nem küldték, figyelembe nem vétethetett, mert nekik megakadályozniok kellett volna azt, hogy a vadászatot mások jogsérelmével űzzék. — Hisz, ha a vádlottak mentsége elfogadtatnék, eljárásuk szerint ugyanis: a vadakat a szomszédos vadászterületre hajtók segélyével átterelve, a legkönnyebb mód volna egyes, esetleg gonddal fejlesztett idegen vadállományban részesülni; ez a törvény egyenes kijátszása volna. Marasztalandók voltak tehát M. M. és M. F., mert idegen vadászterületen hajtattak; K. F., 0. M.. K. J. és Cs. B. pedig, mert hajtóikat az idegen vadászterületen való hajtástól vissza nem tartották ; előbbiek, mint a kihágás tényleges elkövetői (tettesei), utóbbiak, mint a tiltott cselekmény okozói (a kihágás szerzői); mely utóbbiakat az előbbiekre, mint (vadász-) segédekre kiszabott pénzbüntetésekért az 1883. évi XX. t.-cz. 26. §-a értelmében felelőssé tenni kellett. Ügyvédi dij, minthogy az ügyvéd által való képviseltetés kötelezve nincs, meg nem állapittatik, az e czimen igényelt dijak kiegyenlítése a szabad egyezkedésnek hagyatik fenn; panaszos részére azonban napi és fuvardíj megállapitandónak találtatott, mitsem változtatván a dolgon az, hogy magát a tárgyaláson képviseltette.« Idegen területen való vadászat kihágása a hatóság részéről hivatalból nem üldözhető. Ily értelmű kijelentés foglaltatik a belügyminiszternek X. vármegye közönségéhez 1889. évi ápril 17-én 1641. kih. sz. a. intézett következő rendeletében : ->A vármegye alispánjának mult évi október hó 22-én 220. kih. szám alatt kelt másodfokú Ítélete, mely szerint az sz—i járás főszolgabirája által hozott elsőfokú Ítélet helybenhagyásával L. P. v—-i lakos idegen területen való vadászat által elkövetett kihágás miatt, az 1883. évi XX. t.-cz. 26. §-a alapján 30 frt pénzbüntetésben, nem fizethetés esetében 3 napi elzárásban marasztaltatott el és az iratok a fenforogni látszó jövedéki kihágás elbírálása végett az illetékes kir. adófelügyelőhöz áttétetni rendeltettek; az elmarasztalt által közbetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván, az elsőfokú ítélettel együtt büntető részében feloldatik és panaszlott ellen a további eljárás megszüntettetik; az iratoknak a kir. adófelügyelőhöz áttételét elrendelő részében azonban helybenhagyatik. Mert az ira-