Egervári Gyula (szerk.): Vadászati ügyekben hozott Kormány-rendeletek, határozatok, döntvények és szakvélemények gyűjteménye 2. rész. / Budapest, Károlyi György, 1897. / Sz.Zs. 1444/2

II. Az erdő-, mező- és vadőrökről. – Vasúti őrök fegyvertartása. – Erdőőri szakiskolák növendékeinek vadászati adómentessége. – Vadőri vizsga

— 41 — alapján alkalmazott községi mezőőrök egyszersmind vadgondozók (vadőrök) lehetnek-e, a belügyminiszter úrral egyetértőleg értesítem a törvényhatóságot, miszerint semmi észrevételem sincs az ellen, sőt előnyösnek tartom, hogy a községi mezőőrök a vadőrzéssel is megbízassanak, ugy azonban, hogy erre az engedélyt kis- és nagyközségekben — a községi elöljáróság meghallgatása után — a járási főszolgabíró, városokban pedig az 1894 : XII. t.-cz. 102. §-a szerint illetékes elsőfokú hatóság adja meg, hogy a vadőrzéséért megállapítandó dijak annak a pénztárnak képezzék bevételét, a melyből a mezőőr a fizetését huzza. vadat elejteniük semmiféle fegyverrel sem szabad. A vadőröknek ellenben szolgálati , kötelességükhöz tartozik, hogy fegyverüket a kártékony állatok ellen használják; sőt sok esetben, a midőn a vadászati jog birtokosa akadályozva van területének kihasználásában, az ő megbízásából a vadőr lövi le a szolgálatadója által meghatározott számú hasznos vadat is. Minthogy pedig a mezőörök között a vadőri teendőkre is alkalmas egyének akadnak s a vadgondozás ez esetben sokkal kisebb költséggel jár, mint külön vadőr tartásával: ennélfogva a földmivelésügyi és belügyi minisztereknek az 1894: XII. t.-cz. 92. §-án alapuló itteni intézkedése, a vadászati érdekek által indokolva van. Ennek a rendelkezésnek praktikus kiviteli módja a következő volna: A vadászat-bérlők, vagy vadásztársaságok a községi képviselethez fordulnak, megajánlják a vadőrzésért és vadgondozásért a mezőőröknek szánt összeget és kérik, hogy a község, mezőőreinek a vadőrzést és vadgondozást is hivatalos szolgálati kötelességükké tegye. Az ajánlatot, elfogadása után a községi elöljáróságnak a járási főszolgabíróhoz kell terjesztenie, kitől az engedély kieszközlendő. Az eljárás ilyetén formája abban találja magyarázatát, hogy a mezőőrök vadőri működése az alkalmazó és a föleskető hatóság tudta és beleegyezésével történjék, a vadőrzést ne tekintsék a mezőőrök valami privát mellékfoglalkozásnak s hogy a mezőőr, mint • rendes közszolgálatban álló rendőri közeg, a tisztségével járó egész javadalmazást az illetékes közpénztárból huzza. Ilyen formán először is számbaveendőleg javul a mezőőrök javadalmazása s a községnek módjában áll a jobb javadalomra az alkalmazandókat erősebben megválogatni; másodszor a vadászati jogosultak befolyást nyernek a mezőőrök alkalmazására s az általuk adott javadalmi pótlékért joggal megkövetelhetik azt, hogy a mezőőrök oly egyének legyenek, a kik vadászati szempontból sem esnek kifogás alá s van hajlamuk és képessegük a vadgondozással járó teendők sikeres végzésérc. Természetesen egy további és legfontosabb teendő azután az, hogy a mezőőrök vadőri és vadgondozói teendőikre kitaníttassanak. Az erre vonatkozó utasítások Írásba is foglalandók s legczélszerübben a mezőőri szolgálati könyv üres lapjára Írhatók. Ezen utasítások a mezőőrök szolgálati utasításának integráns részét kell hogy képezzék, melyekért éppen oly fegyelmi és büntetőjogi felelősséggel tartoznak a mezőőrök, mint egyéb szolgálati kötelmeikért és pedig annál inkább, mivel a mezőörök szolgálati esküjének hatálya kétségtelenül kiterjed a vadőri teendőkre is, mert esküjöknek kezdő szavai igy hangzanak: Én esküszöm a mindenható és mindentudó Istenre, hogy az őrizetem alá bizott határra (dűlőre, vadászati, halászati területre stb.) s mind arra, a mi hozzá tartozik, hűségesen felvigyázok stb. Mindezekből kitűnik, miszerint a vadászközönségnek nemcsak feladata, de közelfekvő érdeke is már most minden alkalmat felhasználva odahatni, hogy a mezőőri szervezet, a vadőri teendőkre is alkalmas megbízható egyénekkel töltessék ki, a minek nemcsak a vadászat, hanem a mezei vagyon biztonsága is nagy hasznát fogja látni. Szeri.