Euboiai történet vagy a vadász , Dion Chrysostomos 7. beszéde / görögből fordította Vajda károly. Fehértemplom, Wunder Gyula, 1896. / Sz.Zs. 1705

26 Dion Chrysostomos : Euboiai történet. ki nyulat hozott s belépésekor el kezdett pirulni. Mialatt apja bennünket üdvözölt, ő a fiatal ' | leány felé ment, hogy megölelje s a nyúllal , megajándékozza. Erre a leány abbahagyta a , felszolgálást s leült anyja mellé; helyette ki- ; 6"<. szolgált a fiatal ember. Azt kérdém a házigazdától : „Ez-e az a lányod, kinek ruháját ; elvevéd, hogy a hajótöröttnek adhassad?" — „Nem, viszonzá mosolyogva; az már régóta , férjnél van s már nagy gyermekei vaunak; | gazdag falusinak a felesége". — „Akkor meg- i segíthetnek titeket, ha valamire szükségtek ( 69. talál lenni ?" — „Semmire sines szükségünk, | feleié a családanya; ellenkezőleg tőlünk veszik, , amit vadászatunk hoz, vagy gyümölcsöt s , zöldséget, mert nincs kertjük. Egyszer, igaz, kértünk tőlük gabonát vetéseink számára, de ( aratás után azonnal siettünk nekik azt visszaadni". „De, kérdém tovább, nem gondolsz arra, , hogy e másik fiatal lányodat is szintén gazdag | emberhez adjad nőül, hogy a maga részéről ő kölcsönözzön nektek vetőmagot?" Erre a | fiatal ember és a leány egyszerre pirulni. 70. Az apa pedig így szólt leányához: „Férje legyen szegény ember, olyan vadász, mint a , milyenek mi vagyunk", s mosolyogva tekinte | a fiatal emberre. Én pedig azt mondám: (