Euboiai történet vagy a vadász , Dion Chrysostomos 7. beszéde / görögből fordította Vajda károly. Fehértemplom, Wunder Gyula, 1896. / Sz.Zs. 1705

25 Dion Chrysostomos : Enboiai történet. mondám mosolyogva, te eltitkoltál valamit polgártársaid előtt: arról, ami a legszebb, nem is szóltál". — „Ugyan mi az?" kérdé. —„Hát istenem, ez akert, mondám, ez valóban gyönyörű mindenféle veteményével s fáival". — „E kert akkor még nem volt, csak azóta ültettük". Beléptünk, asztal mellé ültünk s ott 65. maradtunk a nap hátralevő részén át. A gazda velem együtt egy kissé magasabb, lombbal s bundákkal kirakott helyen ült; neje mellette foglalt helyet. Leánya, ki már eladó volt, felszolgált nekünk és kitűnő fekete bort töltögetett. Fiai eközben elkészítették a húsételeket, és miután feltálalták, szintén mellénk ültek. Megvallám magamban, hogy ezek az emberek boldogak, boldogabbak, mint mindaz, kit azelőtt ismertem; pedig jól ismertem a gazdagok 66. lakásait s asztalait, nemcsak a gazdag magánzókéit, de még a satrapákéit s királyokéit is. Már akkor is elég nyomorúltaknak találtam; inost azonban még nyomorultabbaknak látszottak előttem, mert láttam ezen emberek szegénységét s egyúttal szabadságát; az ebéd gyönyörűségéből nem hiányzott náluk semmi sem, sőt nem volt-e nekik belőle több részök, mint sok gazdag embernok ? Ebéd vége felé jölt a másik ember. Őt 67. követte fia, egy nem kellemetlen liatal ember