Euboiai történet vagy a vadász , Dion Chrysostomos 7. beszéde / görögből fordította Vajda károly. Fehértemplom, Wunder Gyula, 1896. / Sz.Zs. 1705

17 Dion Chrysostomos: Euboiai történet. mert mindketten megoszthatnék veletek és akkor a gazdagok köré sorolhatnának. Tényleg, amink van, nekünk elég; ha akarjátok, elfogadhatjátok tőlünk; sőt ha mind megkívánjátok, ami a mienk, akkor majd keresünk ujat máshol". E szavaim nagy tetszést keltettek. Ezután azt kérdezé tőlem egy archon, 43. hogy mit adhatnánk a népnek. „Adhatunk neki négy szarvasbőrt, melyek valóban szépek", valászolám. Erre mindnyájan hahotára törtek; csak az egy archon látszott rám haragudni. „Ami medvebőreinket illeti, tevém hozzá, azok jó kemények, s kecskéink bőre nem ér fel a szarvasokéval; a többi mind ócska, meg kicsi is; de ha azt is akarjátok, vehetitek a többivel együtt". Az archon haragja csak növekedett, midőn így szólott: „Te csak paraszttuskó vagy !" Erre azt viszonzám: „Mit, te is ami 44. mezőinket említed ? Hát nem hallottad, hogy nincs mezőnk ?" Azt kérdező, vájjon tudna-e mindegyünk egy attikai talentumot adni?" — „Ily tekintélyes husmennyiséget, mondám, nem birnánk összehozni. Hanem, .jelentőm ki, amink van, azt odaadjuk; van nálunk kevés sós hús, aztán más, ami a füstölőben csüng, egy pár nem csekélyebb értékű disznó- és szarvaslábunk ; végre más kitűnő minőségű húsdarab". 3