Euboiai történet vagy a vadász , Dion Chrysostomos 7. beszéde / görögből fordította Vajda károly. Fehértemplom, Wunder Gyula, 1896. / Sz.Zs. 1705
16 Dion Ohrysostomos : Eiiboia ; történőt. nyújtson arra, hogy amazokat tolvajlásukban támogassák. Azért is, tévé hozzá, ezt tartom legigazságosabbnak: hagyjátok e két embert ott és abban az állapotban, melyet maguknak készítettek: csakhogy a jövőben követeljetek tőlük némi adófizetést, ami pedig a tőlük eddig kívánt adót illeti, azt ajánlom nektek, tekintsétek azt megfizetettnek, hiszen így a föklmívelés tőletek elhagyott és terméketlen földeket nyer. Ha azonban meg kell fizetniük mezőik árát, akkor legalább szabjatok nekik kedvezőbb feltételeket, mint másoknak". 41. Alig hagyott fel beszédjével, már a másik újból felkelt, liogy neki válaszoljon, s elkezdték egymást mindenféle szidalmakkal illetni. Végre meghagyták nekem, hogy tetszésem szerint beszéljek. „Hát mit kell mondanom ?" kérdéin. — „Felelj azon szavakra, melyeket ellenetek felhoztak", kiálták a gyülekezetben. — „Jól van tehát, mondáin ; egy szó sem igaz abból, amit 42. ez az ember rólam mondott. Valóban, polgárok, tevém hozzá, azt gondoltam, álmodom, midőn hallám beszélni mezőkről, egész falvakról és más hasonló ostobaságról. Nincs se falunk, se lovunk, se szamarunk, se marhacsordánk. Vajha adná isten, hogy igaz legyen, és hogy mindazon jószág, amit említett, a mienk legyen,
