Euboiai történet vagy a vadász , Dion Chrysostomos 7. beszéde / görögből fordította Vajda károly. Fehértemplom, Wunder Gyula, 1896. / Sz.Zs. 1705

13 Dion Ohrysostomos: E

iiboia

; történőt. remegtem, mintha Naupliost látnám érkezni Kaphareusból. Annyi mint kétszerkettő négy: ö a hegyfokok ormain tüzeket éleszt, hogy csalja a hajósokat s ezek a szirteken összetörjenek". Ezen s más szavai elkeserítették a gyü- 33. lekezetet; nyugtalan lettem s féltem, hogy bántalmaznak. Eközben más személy kelt fel, hogy szóljon: jóakaratú ember volt, legalább szavaiból és mozdulataiból annak tartottam. Mindenek előtt csendet kért, el is nyerte, s ezután fennhangon, de nyájasan így szólt: „Semmikép sem sértenek meg bennünket, midőn elhagyatott földet mívelnek; ellenkezőleg oly dolog ez, melyért igazság szerint dicséretet érdemelnének. Ha inát neheztelünk, akkor 34. no azokra, kik az állam földjein építenek s termelnek, hanem bizony azokra, kik el hagyják pusztulni. És valóban, ti polgárok, vidékünknek majdnem kétharmadrésze míveletlen, mert ti nem gondoltok vele s cserben hagyjátok. Részemről igen sok földem van (s azt hiszem, nemcsak magamnak), nemcsak a begyeken, hanem a síkságon is. Lám, ha ezeket meg akarná valaki mívelni, nemcsak bogy odaadnám neki semmiért, hanem igen szívesen még pénzt is adnék ráadásul. Világos 35.