Euboiai történet vagy a vadász , Dion Chrysostomos 7. beszéde / görögből fordította Vajda károly. Fehértemplom, Wunder Gyula, 1896. / Sz.Zs. 1705

2 Dion Ohrysostomos: E

iiboia

; történőt. találkozni, kik a szomszéd hegyfokon állomást alapítottak; ezekkel akartak egyesülni s ott letelepedni. 3. Ilyenformán magamra hagyatva nem tudtam, mely városban találjak menedékhelyet, s a part hosszában bolyongtam azzal a szándékkal, hogy valami haját találjak, mely a tengeren elhalad vagy a partnál kikötött. Már jó ideje jártam így s nem láttam semmiféle emberi alakot, midőn hirtelen szarvast pillanték meg, mely a parti sziklák magaslatáról ép akkor bukott a tengerpartra: a sík homokos parton kiterült testét már a hullám is esapdosá; láttam, hogy még lélegzett. Kevéssel azután úgy tetszett nekem, mintha fölöttem kutyák csaholását hallanám : kétségem érthető volt, mert a tenger hullámai hatalmas 4. lármát csaptak. Előrementem s nagy fáradsággal felmásztam egy emelkedett helyre, honnan csakugyan kutyákat láttam, melyek nyngtalanúl ide oda futkostak; úgy gondolám, hogy tőlük kergettetve vetette magát a tengerbe a szarvas. Kisvártatva megjelent egy ember; jólelkű képe, járása s öltözete vadászt sejtetének velem ; szakálla hosszúra leereszkedett, haját hátra fésülte nem kellem, sem csín nélkül; úgy rajzolja nekünk Homeros az euboiaiakal, kik Trója ostromára indultak, s kikből, úgy