Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418
A vadászebek
4.66 A vizsla igen hatásosnak bizonyult; mert attól félni, hogy a kezessége csorbul a hathatósabb büntetés által, nem lehet olyan ebnél, mely a hiba elkövetése előtt pórázra volt véve. Ha ellenben azt láttam, hogy a szabadon kereső eb áll, vagy vad felé húz, akkor a másikat azonnal hasaltattam, mert a növendék vizsla ezáltal rövid idő alatt megszokja, hogy mihelyt más vizslát állani lát, nem megy tovább előre, vagy épen irigységből és kiváncsiságból nem rohan oda, hogy azt is beugrásra kényszerítse, hanem szekundál. Mindazon dicséretet vagy feddést, mely a szabadon kereső bizonyos mértékben érzi a másik is, különösen ha a társa a nyúlhajszáért szemeláttára kap ki. Ily módon a két ujoncz, habár az egyik mint néző szerepel, naprólnapra, minden ujabb gyakorlatnál ujabb haladást tesz s mikor a vadászat valódi gyakorlásának ideje megjön, már megtanulták gazdájuknak minden szavát, minden intését érteni. Előbb azonban igyekezni kell, anélkül hogy vezetőjük lövést tenne* egy pár fiatal fogolycsapathoz vezetni ós a szaladó foglyok nyomának óvatos követésében gyakorolni. Ez igen fontos s később megbecsülhetetlen, ha eljön az idő, mikor a foglyok erősen kezdnek szaladni. Ha már lassankint annyira be vannak vezetve, hogy kísérletet tehetünk együttesen kerestetni velük, ezt nem szabad mindjárt a kimenetelkor, tehát a vadászat kezdetén, mikor még csupa tűz és szenvedély az állat, hanem később, ha már egy kissé a váltakozó keresésben kifáradtak, mert így kevésbbé valószínű, hogy nagyobb hibát követnek el. De még így sem lehet elkerülni, hogy hiba ne essék, mert a vadászebekre szintén alkalmazható a közmondás: »fiatalság, bolondság« ; azért azonban mégis könnyebben lehet czélhoz jutni, mint akkor ha a fenntebb elmondottakat nem vesszük figyelembe. A ki azonban két fiatal tüzes állattól nyugodtságot ós megfontolást vár, az nagyon csalódik. Többet kívánni, mint a menynyit korához mérten egy fiatal állat nyújthat, nem szabad, mert bizony a szerfelett nagy igények, mint mindenütt úgy itt is, kielégítetlenek maradnak. Az ón kerestetési módom abban is eltért a rendestől, hogy addig, mig foglyokra nem akadtam, ón csakis útakon, ösvényeken, gyepükön vagy tarlón követtem a jobbra és balra kereső vizslákat; mihelyt egy csapatot találtak, azt azután akár szétrebbent, akár együtt maradt, tovább üldöztem. Ezen önkimélés képesített arra, hogy jóval többet kibírjak a vadászaton, mint azok, kik az első percztől kezdve, még mielőtt értelme lett volna, jónaJc látják minden egyes parczellát személyesen átböngészni s magukat ezáltal idő előtt kifárasztani. A lehető legkülönösebb módon, mit valaha láttam, vadászott egy vadászattulajdonos és vadásza. Vizslája roppant lassúsággal alig 10 lépésnyire * Ez igen fontos; vizslát bevezetni és ugyanakkor vadászni is nem lehet. Addig lőni nem szabad, míg a vizsla minden teendőit, kivéve a lőtt vad elhozását nem tudja. Ez azonban nem zárja ki azt, bogy hibát ne kövessen el, melyek az itt felhozott eszközök által javíthatók.
