Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418
A vadászebek
62 A vizsta Kétségtelen, hogy a szukák sokkal tanulékonyabbak, kedvesebbek és engedelmesebbek, tehát a vad nyomának lassú követésében is sokkal óvatosabbak, mint a kanok; ellenben gyengébb testalkatuk folytán a nehezebb nyúl vagy róka elhozására, a kártékony gyors megfojtására kevóbbé használhatók. A fiatal korukban gyors és tüzes ebek, ha a kamaszkoron túl vannak s az idomítás és vezetés alatt helyes bánásmódban részesültek, többnyire rövid idő alatt a leghasználhatóbbak lesznek. A rájuk fordított nagy fáradság és türelem gazdagon gyümölcsözik. A mezei tanítás legnehezebb feladata kétségkívül a nyúlhajszolás ösztönének elnyomása, mely a vizslát a leghevesebben készteti minden látott nyúlnak az üldözésére. Ezen tárgy már a legrégibb időtől foglalkoztatja a vadászat kedvelők és vadászok figyelmét s a legkülönösebb és a legkalandosabb ellenszerek alkalmazására adott alkalmat. Igen sok, talán minden attól függ, hogy milyen a nyúlállomány azon a területen, melyen a fiatal vizsla tanulmányait végzi. Hol vad bőven van, ott a vadkergetésről a vizslát leszoktatni gyermekjáték; ilyen helyen még a tacskót, de még a kuvaszt is le lehet szoktatni. Tehát abban semmi különös nincs, ha a nagyon vaddús terület vadőreinek a vizslái, melyek naponkint harmincz-negyven nyúlat is látnak, nem nyúlhaj szólók. Azt azonban okvetlen el kell érni, hogy a vizsla közömbösen lássa maga elől menekülni a nyulat, mit a naponkénti vezetésből nyert tapasztalat által érhetni el a legbiztosabban. Épen ezért lehető sok alkalmat kell adni arra, hogy minél több vadat lásson; ki kell vezetni nappal, úgyszintén az esti és reggeli les alkalmával, általában mindenkor, mikor nyúlra lövés nem történik. Ha a fiatal vizsla reggel vagy este a csapán ós nyomon, midőn ezeknek a szimatja a legerősebb, mint a véreb keresni kezd s azt követi, nem szabad ezért szigorúan büntetni, hanem »fúj, nem szabad!« vezényszóval vissza kell hivni, vagy ha szükségesnek látszik, pórázra venni. A korbács gyakori használata itt sem ajánlatos; ellenben szigorúan büntetendő az eb, ha a nyulat kikezdte, vagy a fütyülés és hivás daczára nyúlfiat fogott, vagy épen valami madarat lenyelt. Ha az eb érzékeny, akkor legjobb a korbácscsal való fenyítést kerülni, hanem helyette ajánlatos a korallnyaklót alaposan megrángatni. A helytelenül alkalmazott büntetések, fenyítések eredménye igen gyakran a nemkezesség, mely ellen a legbiztosabb óvszer az, hogy a vizslát csakis a pórázon szabad fenyíteni ós a büntetés után még egy ideig pórázon kell tartani. Azért azonban kétes, vájjon a pórázravevós erősebb fenyítés után használ-e. Ha az idomító a fólénkségnek, csak a legkisebb nyomát is észreveszi vezesse a vizslát nyugodtan haza, adjon maga enni neki, engedje be a szobába, beszéljen hozzá jóakarólag, sőt azt is megengedheti, hogy a gyermekek játszanak vele. Ezen utóbbi különben minden más esetben gondosan kerülendő s csakis felügyelet mellett engedhető meg. Ha a vizsla erősebb fenyítés után ismét hibázik és nem akar az »ide!« vezényszóra lábhoz jönni, tehát nem lehet pórázra venni és büntetni, akkor legjobb: látszólag a vizslával mitsem törődve, nyugodtan tovább menni.
