Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418
A vadászebek
A vizsla bevezetése 61 Az illető író, midőn ezen esetekben az engedelmességet mint az idomítás maximumát állítja elénk, talán mégis egy kissé elveti a sulykot. Hogy a spániel, mely különben rendesen parancs nélkül, a lövésre szokta elhozni a vadat, visszatartotta magát, mindenesetre kitűnő idomításra vall, de egészen másképen van a két vizslával, melyeket Angliában ritkán, vagj^ épen nem használnak még a szárnyasok elhozására sem. Abban tehát semmi különös nincsen, ha a két pointer — melyek a lövés után rendesen visszamennek gazdájukhoz és leülnek mig az tölt, melyekben tehát nincs kifejlődve az elhozási szenvedély — a parancsra előre ment és parancsra megállott. Ha a három eb közül valamelyik dicséretet érdemel, az a kis spániel, mely neve után Ítélve szuka volt, tehát természetéből kifolyólag már engedelmesebb és idomíthatóbb, (miből azonban nem következik, hogy a szukák általában engedelmességük által tűnnek ki), nem pedig a két pointer, mert ezeknél az önmegtartóztatás nem volt áldozat és hol nincs kísértés ott tudvalevőleg az önmegtartóztatás nem erény.« Az idézettekből kitűnik, hogy az idéző az angol ebekkel szemben túlságosan elfogult, továbbá, hogy Hutchinson ezredes, később tábornok könyvét rosszul értette meg. Különben tudnia kellett volna, hogy a tábornok vizslái szenvedélyes apportőrök voltak s hogy még 80 év előtt, mely időben az angol elhozóebek (Retriever-ek) divatba kezdettek jönni a setterekkel és pointerekkel, sőt az erősebb spánielekkel Angolországban is apportiroztattak, és hogy végre Hutchinson tábornok setterjeivel és pointerjeivel teljes életében apportiroztatott. A Hutchinson tábornok által elbeszélt esethez sok tekintetben hasonlót én itt Sopronmegyében is láttam. S. ismert idomító egyszerre nyolcz különféle fajtájú és korú vizslát eresztett be egy tágas helyiségbe, melynek egyik sarkában egy élő galamb volt meghúzódva. A vizslák egyenkint, a mint S. nevükön szóllította, mentek előre s állották 5—6 lépésről a galambot s egyenkint hívta vissza azokat a nélkül, hogy a többi mozdult volna. Később egy lelőtt fogolylyal a kertben produkálta ezt és azután apportiroztatta, illetve egyenkint előre küldte, visszahívta és közbe egyik-másikkal, a melyiket én jelöltem meg, el is hozatta. A vizslák között volt két Plebán-fóle irsetter, egy pointer és 5 német vizsla, mind szenvedélyes apportőr. Azt is láttam, hogy a mezőn egyszerre 3—4 vizslát vezetett s ott is ugyanezeket mutatta be velük. Ha szukák tartása általában, de különösen akkor, ha több kan is van a háznál, továbbá a félévként jelentkező koslatás jelentkezése, a terhesség* és a szoptatás ideje alatti hasznavehetetlenség miatt oly szerfölött alkalmatlan nem volna, akkor azoknak, kik ritkábban vadásznak azt lehetne tanácsolni; hogy a fogoly és szalonka vadászatokra csakis szuka vizslát használjanak. * A tapasztalat azt mutatja, hogy a terhes vizslának mérsékelt használata a vadászaton jó befolyással van, a kölykök vadászati tulajdonságait illetőleg.
