Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418
Az erdei szalonka
572 Az erdei szalonka Azon ismeretes körülménybői kiindulva, hogy a tavaszi szalonkales eredménye évről-évre gyengébb, nem lesz fölösleges a szalonka vadászatának ezen módjáról is behatóbban szólani, mely eredmény tekintetében a legkiadóbbak közé sorozható s talán nálunk is egyik másiknak alkalma lehet gyakorolni. Ezen vadászati módnak más előnyei is vannak. 1. Megfelel a WinJcell és sok más derék vadász által hangoztatott kivánalomnak, hogy a szalonkák látható fogyását, hathatósan gátolná, ha vadászata a jövőben csakis a Jcéaö őszi időre szorítkoznék. 2. A szalonka őszszel sokkal jobb húsban van, mint tavaszszal; vájjon jobb izű is, azt az inyenczek tudnák megmondani. Afölött, hogy ez így van, alig lehet kétség, mert a tavaszszal megérkező szalonkák, tapasztalás szerint, a hosszú út ós az időközönkint fellépő táplálékhiány folytán, néha egészen le vannak soványodva, míg az őszszel visszavonulók kivétel nélkül kövérek. 3. A vadászat ezen neme biztosabb, mint a többi, mert a szalonkák megszokott helyeiket rendesen minden este felkeresik, kivált ha hosszasabb ideig nem esett az eső. 4. Oly vadászok is élvezhetik, kik a repülő és futó vadra nem tudnak biztosan lőni. 5. Igen kényelmes, mert nyugalmas, s még akkor is gyakorolható, ha a napi teendők kifárasztottak. A vadászat ezen módjánál a következők tartandók szem előtt: 1. Húsz lépésnél messzebbről nem tanácsos lőni, mert nagyobb távolságból az erdő homályában a madarat jól látni s reá czólozni nem lehet. 2. A töltényhez apró sörétet, 12—14-es számút használjunk; részint azért, hogy a madarat ezen kis távolságból a lövés nem roncsolja szót, részint, hogy a sörétek a fejét ós nyakát is találják, vagy szárnyát törjék, minek folytán a szalonka a lövés helyén marad. Ha nincs jól lőve s van annyi ereje, hogy a lövés helyét elhagyhatja, többnyire el is veszett, mert a lőpor füsttől nem igen látható, melyik irányban tünt el. A későbbi keresés, ha van is vizsla a vadászszal, a sűrű bokrok között, többnyire eredménytelen szokott lenni. 3. A szalonka beszállásakor egy pár pillanatig neszelni szokott s feltartott fejjel egy darabig mozdulatlanul marad. Ezen idő alatt, a vadásznak nem szabad mozdulni, mert ha még olyan jól volna is elrejtőzve, a szalonka azonnal észreveszi; mihelyt azonban a szalonka szaladni, vagy az iszapban szúrni, vagy a vízben kiterjesztett szárnyakkal fürdeni kezd, tétovázás nélkül lőhetni. Hogy a férgésző szalonka még a leshelyről jövő lövést sem veszi észre s még akkor is tovább folytatja a keresgélést, ha a gyilkos ólom mellette levő társát találta, nem volna hihető, ha erre nézve teljesen megbízható adatok nem állanának rendelkezésünkre. Egy teljesen szavahihető vadász erre vonatkozólag a következőket írja: »Az esti lesek alkalmával azt tapasztaltam, hogy a szalonka tápláléka keresését oly vakbuzgósággal űzi, milyent a süketfajdnál, természetesen más okból, a dürgós idején tapasztalunk; hasonlóan ehhez, a lövést igen gyakran nem veszi tudomásul s fórgészósét akkor is folytatja-, ha elhibáztuk.
