Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418

Az erdei szalonka

A vadászat 569 A szalonka vadászatánál használatos kerejílőket azért nem tartom czélszerűnek, mert a zaj, mit a hajtók ezekkel csinálnak, ha nem is épen siketítő, de mindenesetre eléggé zavaró arra, hogy a gyengébb idegzetű vadász kellemetlenül érezze magát. Különben ennél fontosabb az az ok, mely ellene szól, hogy a nagy zajban nemcsak a puskások nem hallják a jelzést, sőt még a hajtók sem mindig veszik észre, hogy szalonka kelt fel előlük. Legczélszerűbb a hajtásnak azon módja, mit más vad vadászatánál szoktunk használni s fő az, hogy hajtó legyen elég, ezek menjenek lehetőleg közel egymás mellett és a sűrűségeket ne kerüljék ki, hanem épen ezeket zavarják meg legjobban : akkor bizonyára nem marad el köztük szalonka, ha nincsenek is ellátva kereplőkkel. Tavaszi haj tó vadászatok alkalmával igen gyakori eset, hogy erdő széleken, vagy oly kisebb erdőterületek hajtatása alkalmával, melyek mezővel vannak körülvéve, foglyok szaladnak a puskások vonala felé s ezeket egyik-másik vadász, ki nem elég nyugodt, könnyen szalonkának nézheti. Tekintettel a kezdőkre — a tapasztalt vadászoknak ez fölösleges volna — a felismerés megkönnyebitéseül a következőket hozhatjuk fel. Miután ezek a hajtóvadászatok összeesnek a páros foglyok idejével, a foglyok mindig párjával jönnek; ez magában azonban még nem egészen biztos ismertető jel. mert épen úgy jöhet egy egyes fogoly, mint egy pár szalonka, mi a puskást könnyen zavarba hozhatja. Szintén kevéssé megbizható jelleg a mez színe ós a csőr, mert bármily nagy legyen is a különbség a két madár nem között, a milyen könnyen felismerhetők a szabadban, épen olyan könnyen összetéveszthetők a sűrű bokrok között, a magas avarfűben, amint a fű között szaladva sem a szalonka csőrét sem a sötétebb hát tollazatát nem lehet kellőleg felismerni. De még van oly jelleg is, mely nem csal soha; ez a szalonkának lassúbb, biczegő, a kacsára emlékeztető járása Aki ezen tulajdonságát nem hagyja figyelmen kivül. az nem fog a lőtávolon belül, szalonka helyett gyalogos foglyot lőni. Oly vadász területeken, hol császármadár is van, ezzel is összetéveszthető s p. o. az ágfalvi ós lépesfalvi vadászterületeken már nem egy lövésnek voltam tanuja, mely jóhiszeműleg szalonkának volt szánva, de szerencsére, császármadarat hibázott el. A hajtók számát illetőleg a szalonka vadászatánál épen fordítva van. mint a szőrmés vadak vadászatánál; míg ezeknél a sok hajtó inkább káros, mint hasznos, addig a szalonka hajtásánál annál jobb, minél több hajtó van. mert így kevesebb szalonka marad el. Miután a szalonka hajtása a hajtókat jobban kifárasztja, mint bármely más vadászat, nem ajánlható eléggé, hogy ha a vadászat egész nap tart. délben a hajtókat újakkal váltatni fel. A szalonka haj tatásánál ugyanis a szélirányára nem igen kell tekintettel lenni s így akárhányszor megtörténik, hogy a puskások a helyükön maradnak, míg a hajtóknak ugyanazt az útat kétszer, sőt háromszor is meg kell tenniök, miáltal, különösen meleg tavaszi napokon, már délelőtt annyira kifáradnak, hogy délután csak immel-ámmal végzik íi hajtást.