Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418
Az erdei szalonka
A vadászat 565 míg a vadász annyira elkészül, hogy két lövést tehessen; különben is ritkán tartanak oly erősen, hogy ilyen segédeszközökre szükség lenne. De feltéve, hogy lg} 7- van, valami alkalmas tárgyat, vastagabb ágat vagy követ elég gyorsan nem mindenütt találhatni s megeshetik, hogy a szalonka, míg ilyent keresünk, tovább áll. Ha a szalonka nagyon jól tart s nehezen kel fel, midőn szemben az ebbel állást foglaltunk, a vizslát ugrassuk be. Ezzel a szalonkát a legbiztosabban fel lehet röbbenteni ; de ha valaki attól tart, hogy ezzel a vizsláját esetleg elronthatja, az czélszerűen teszi, ha a vadhordó gyereket küldi a vizsla elé, hogy a vadat vele kizavartassa. Nincs egyetlen neme a vadászatnak, melynél annyi alkalom volna a hazard lövésekre, mint a szalonka bokrászatánál, különösen oly napokon, midőn a szalonkák nem tartanak jól. Ilyenkor tűnik ki a gyors és határozott puskás fölénye, szemben a tétovázóéval, ki csak akkor lő, ha az eredmény biztosnak ígérkezik. Míg ez csak akkor lő, ha a szalonka szabadon repül s nem kell tartania attól, hogy lövését az ágak ós galyak szétverik, addig a másik bizva puskájában és szerencséjében a legmerészebb lövést is megkísérli. »De vajon talál is?« lehet kérdezni, mire csak azt válaszolhatni, hogy »mindig nem, de gyakran igen«. Annyi bizonyos, hogy daczára a sok hibázásnak, az aki mer, kétszer annyi eredményt ér el, mint aki lövéseivel szerfölött óvatos. Tekintve azonban, hogy a szalonka nem olyan vándor madár, melynek visszajövetelóre nem lehet többé számítani, legalább nincs kizárva a lehetőség; nem tartom helyesnek, ha valaki nagy távolságból lövöldöz reá, mert végre is haszna abból nincsen, ha két-három darabot döggé lő, míg egyet tarisznyájára akaszthat. Igaz ugyan, hogy ezen nézet csak akkor volna egészen helyén, ha mindenütt ehez tartanák a vadászok magukat, de azért mégis azt tartom, liogy a vadász csak akkor Jöjjön a hasznos vadra, ha eredményre van kilátása. Esős időben, midőn a bokrokról csepeg a viz, a szalonkák az egészen fiatal vágásokban, a kisebb erdei tisztások a szólein szeretnek tartózkodni; néha ilyen időjárás alkalmával igen szép eredményt érhetni el. Hideg szeles napokon ellenben egyetlen puskás alig képes boldogulni, mert a szalonkák már messziről felkelnek s legfennebb a vizsla zavar esetleg egyet feléje. Biztosabb az eredmény, ha szeles időben több vadász egyesül, mert azok. kik elől elállanak vagy a bokrászóktól oldalt előre haladnak, ha nem is tehetnek sok lövést, legalább figyelemmel kisérhetik, hogy a felröbbenő szalonkák hová szállnak be. Bokrászásnál nem ajánlatos sem a nehéz, sem a hosszú puska használata. Miután a bokrászás alkalmával a puskát mindig a jobb kezünkben kell tartani, kezünk hamar elfárad s a hosszú puska a sűrűségben lépten-nyomon megakad s így gyorsan lőni alig lehetséges. Ezen czólra legalkalmasabbak az utolsó időben elterjedt, úgynevezett »Fusil-plume« puskák, melyek rendkívül könyűek. csöveik aránylag rövidek s emellett lőkópessógük ellen se lehet semmi kifogást tenni.
