Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418

Az erdei szalonka

566 Az erdei szalonka A szalonka bokrászatánál igen fontos és elkerülhetlen szükség a jó, erős börheztyü, mert a tüskés, tövises galyak elhárítása enélkül teljesen lehetetlen, Mivel azonban a vastag keztyű a jobb kézen a lövésben esetleg akadályozhat, szerző azt ajánlja, hogy a puskás húzzon bal kezére erős bőrkeztyűt s jobb kezére vékonyabbat, melynek mutató ujját le is vághatja s így az ujja a ravaszt egészen szabadon érinti. A börnadrdg szintén alkalmasnak bizonyult, de helyettesítheti ezt egy vékonyabb szarvasbőr alsó nadrág is. Különben az erős manchesterbői vagy barchentből készült nadrágok szintén igen jók s legfőbb előnyük, hogy a tüskék ós tövisek nem szakítnak rajta lyukakat, mint a közönséges posztón. Ezen szövetek kabátnak is rendkívül alkalmasak. Czipőben könnyebb a járás, mint csizmában s a jó bőr gamasnik az alsó lábszárat szintén eléggé védik; de ha az időjárás nedves s mikor egyes mélyedésekben a viz megáll, vagy patakok mentén, a csizma határozottan előnyösebb viselet. A ruházatot a nem nagyon keskeny, a szem fölé lehajtható karimájú lódén kalap egészíti ki, mely hivatva van a szemet nemcsak a napsugarak ellen, hanem az arczunkba csapkodó galyak ellen is védeni. Még jobb szolgálatot tesz az elég nagy ellenzővel ellátott sapka. Végül még fel kell említenünk azon jónak bizonyult szabályt, hogy ha egy szalonka már több izben lőtávolon kívül kelt fel s látjuk, hogy hova szállott be, akkor ívben kerüljük meg s az ellenkező oldalról igyekezzünk feléje közeledni. Ha nem vagyunk képesek ily módon se belopni, akkor hagyjunk fel a további üldözéssel, mert az ilyen nem fog tartani. Szerző mint feltűnő esetet említi fel, hogy egyik ismerőse nyolcz éven át, bokrászva egyetlen tavaszon se lőtt hatvannál kevesebb szalonkát sőt egyik évben ezeknek száma 122-re emelkedett. Ezen rendkívüli eredményből következteti, hogy: 1. úgy a vadász mint a vizslája kitűnően feleltek meg feladatuknak és 2. hogy azon helyen a szalonkák előszeretettel tartózkodtak, valamint az illető vadász is nagyon jól ismerhette kedvencz helyeiket, különben ily fényes eredményt aligha érhetett volna el még a legkedvezőbb körülmények között is. Az erdő törvény életbe lépte előtt, midőn az erdei legeltetés következtében a vágások talaja sima gyepszőnyeget képezett s a legelő marha és a seprüvágók minden bokrot mellmagasságig letaroltak, hazánk hegyes ós dombos vidékein, a fennt említett eredménynél jóval fényesebbeket lehetett elérni. G-yergyóban, Csíkban, Háromszékben, hol a viszonyokat ismerem s Czynh E. barátom szerint a brassói ós fogarasi havasok aljában, őszszel egyetlen puskás három-négyszáz darabot könyű szerrel ejthetett el. A szalonka vadászatának harmadik módja a hajtatás. Ha arról van szó, hogy lehető rövid idő alatt minél nagyobb szánni szalonka kerüljön aggatóra, ha a vadászat eredményét nem akarjuk a véletlen szeszélyétől függővé tenni, sőt oly napokon, midőn a szalonkák nem tartanak jól, az idővel is daczolni akarunk, akkor az egyedüli biztos mód, a hajtatás, mely a jó puskásoknak rendkívüli élvezetet okoz s ha a meghajtandó terüle-