Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418

Az erdei szalonka

Természetrajz 545 káva feszültsége lassankint engedett és lassan, az egyenes, mozdulatlan alsó kávára ereszkedett. Egy pár nyelés és öklendezés után megrázta magát, előre tipegett, hogy ismét hozzá kezdjen a lakmározáshoz.« Hogy a szalonka tápláléka megválasztásában nagyon válogatós volna, nem igen tehető fel, mert azon apró állatkák, melyekből él, majdnem mind egyforma puha testűek s nem egyszer észlelték, hogy az erdei szalonka rothadó állati hullából a nyűveket igen jó étvágygyal fogyasztotta el. Hogy csak egy példát hozzunk fel. Fald schaffheimi főerdész egy alkalommal látta, hogy két szalonka egy döggé lőtt szarvasról a nyűveket szedegette, s a dögöt több egymásutáni napon felkereste. Fuldnak azon feltevése, hogy az csak azért törtónt, mert a talaj keményre volt fagyva, nem valószinű, hanem inkább feltehető, hogy a szalonka a földi gilisztán kivül, mely rendes táplálékát képezi, más puha férgeket és kukaczokat is eszik. Ilynemű észleletekre legkedvezőbb az ősz, mert a szalonkák az erdőben vagy erdő melletti legelőkre gyakrabban szállnak be, hogy az ott legelő szarvasmarhák friss ürülékeiben férgésszenek. mint tavaszszal, mikor a tavaszi esőzések ezeket gyorsan elmossák. Steinbrenner erre vonatkozólag is más nézeten van. »Már azon körülmény, — mondja St. — hogy a szalonkák őszszel gyakran keresik fel a legelőket és előszeretettel szurkálnak a szarvasmarha friss ürülékeiben, azt bizonyítja, hogy a földi giliszta a szalonkának nem egyedüli kedvencz eledele.« Ebben térnek el nézeteink, mondja Diezel, mert távol legyen tőlem, hogy én a földi gilisztát a szalonka kizárólagos kedvencz tápláléka gyanánt tüntetném fel. i En ugyanis azt hiszem, hogy a szarvasmarha ganója alatt, sőt benne is. mint erről igen sokszor meggyőződtem, sok földi giliszta gyűl össze és a szalonka azért szurkál benne, nem pedig az ürülékben levő belférgekórt, melyek az állat testéből igen csekély számban ürítetnek ki. Mit kereshetne tehát a szalonka a ganajban? A ganajbogarak sokkal nagyobbak, mintsem hogy azokat egészben lenyelhetné, gyenge csőrével pedig nem képes azokat eldarabolni. A szalonkák dagonyákba, erdei patakokba, álló pocsétákba igen szeretnek beszállani és annyira nem félnek, hogy néha czombig járkálnak a vizben. A szalonkának nem épen melodikus hangja, melyet tavasszal, a reggeli és estéli húzás és néha felröbbenés alkalmával hallatt, élesen piszegő. »pszvszt-pszvszt«. Ezen piszegő hang nemcsak az ébredő nemiösztön jele, hanem ezzel az ivarok csalogatják is egymást. Húzás idején, ezen piszegő hangon kivül, nyújtott korrogó hangot is hallatnak. A nőstény szalonka, mihelyt költeni kezd, többé rendesen nem szól, a hím azonban még sokáig, körülbelül május közepéig, hallatja este és reggel hangját. Ha egy nőstényt több hím kerget s eközben egymással hevesen czivódnak, akkor néha a korrogásuk igen hangos s nem ritkán rikácsoló fájdalomhanggá válik. Diezel-Mika, Az apr5vad vadászata. 35