Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418
Az erdei szalonka
•>42 Az erdei szalonka A szalonkák őszszel rendesen némák, habár egyes megbízható vadászok, mint p. o. W. a. d. Winkell ritkaságképen említik, hogy a házi tyúkéhoz hasonló korrogását hallották. Én ezen ismert hangot nem egyszer hallottam, különösen, ha egyszerre kettő röbbent fel, miért is nem tartom ritkaságnak. Ha a szárny ázott szalonkához közeledünk, néha sajátságosan hangzó, aggódó hangot hallhatunk. A »Wild und Hund« 1896. 16. számában fel van említve, hogy egy, König kapitány által lőtt szalonka síró hangot hallatott. Erre a közleményre Schmidt-Poenic a 20-ik számban közli, hogy midőn esti lesen egy szalonkát szárnyazott, az sajátságos síró hangon szólt, mely hang még erősbödött mikor a vizslája megfogta. Ezen kang sípolásszerű, melyet néha a húzáson kergetődzés alkalmával is hallhatni. Rendesen azt tartják, hogy csak kétféle szalonka van, a korábban érkező kisebbek az u. n, szálláscsinálók, vagy kékes lábuk miatt »kéklábúati«-nak nevezettek és a később érkező nagyobbak, a »bagoly fej ű«-ek; azonban vannak vadászok, kik háromfélét különböztetnek meg s valóban nem lehet vitatni, hogy akárhány olyan szalonka van, melyek se nem valódi kéklábúak sem valódi bagolyfejűek, hanem a kettő között állanak. Az először érkezők sötétebb szinök mellett a többitől abban különböznek hogy szinük inkább a szürkés, mint a sárgás felé hajlik, de főleg abban, hogy sokkal gyorsabban repülnek, ritkán korrognak, a vizsla előtt kevésbé jól tartanak, a földről rendkívül gyorsan kelnek föl s ilyenkor alig hallható több egyetlen szárnycsapásnál. Ezek kis erdei tisztásokra ós az ritak mellett előszeretettel szállnak be, talán azért, hogy gyorsabban felröbbenhessenek. A nagyobbakat és közönségesebbeket nagy szalonkáknak, sárga szalonkáknak vagy bagoly fejüeknek is nevezik; az utóbbi elnevezést valószínűleg kiálló nagy szemeinek köszönheti. Ez a szalonka nehézkesebben kel fel, mint az előbbi; sokkal gyakrabban korrog és főleg melegebb napokon lassabban húz és a vizsla előtt jobban kitart. Arra a kérdésre, hogy hányféle erdei szalonka fordul meg Németország területén Dr. Steinbrenner a következőket közli ; »Ha már általában nehéz tudományos, vitás kérdéseknél a hagyományos ós a positiv hittel majdnem összenőtt nézeteket leküzdeni, úgy még kétszerte nehezebb az igazságot azon esetekben érvényesíteni, hol az ellennózet mellett még nem egészen tisztázott tényekre és nevezetes autoritásokra lehet hivatkozni. Ilyen kérdések a vadászati irodalom terén, az őzek iizekedési ideje, honnan jönnek és hová mennek a szalonkák és hány faját különböztethetni meg. Az első kérdések — hála a hozzáértő kutatók közbejárásának — kielégítőleg meg vannak oldva; de az utolsónak megfejtése még igen sok derék vadásznak kétkedését ós ellentmondását kelti fel, úgy hogy helyén valónak tartom ezen kérdésre ismét visszatérni, ha nem is más szándékból, minthogy az ellentétes nézeteket közelebb hozzam egymáshoz. Vajon azonban ezen nézetek melyike ós minő mértékben látszik alaposnak, hogy a vitás kérdésben, mint véghatározmány, általános megelégedést
