Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418

A császármadár

528 A császármadár meg, mégis nagyon óhajtandó volna, hogy a tojókat feltétlenül kiméinek, annál is inkább, mert nagyobb fajrokonai a siket- és nyír-faj dtyúkok lelövése, az egész éven át mindenütt tilos. Miért ne szaporodhatnék erdeink disze, a császármadár is ? Hisz' úgy is elég ritka lett vadellenes és önző korunkban! A tojónak ilyetén való kiméletét azonban akárhány császármadár-vadász is képtelenségnek tartja. Hogy lehessen p. o. vedlés idején a tojót a kakastól megkülönböztetni, mikor a hivásra oly gyorsan jön és azonnal lőni kell ? Erre az ellenvetésre azt felelhetem, hogy a kakasnak a tojótól való rögtöni meg­különböztetése nem mindig könnyű s hogy erre csak az a vadász képes, ki nemcsak azért megy ki az erdőbe, hogy lőjjön, hanem a vadját észleli és tanulmányozza is. Aki tehát a vadat minden életviszonyában megismerte, az a fekete torokfolt látása nélkül is tudni fogja, vájjon kakassal vagy tojóval van dolga. A legfőbb ismertető jel, a kakasnak a tojóétól eltérő a hivó hangja, még repülés közben is tisztán felismerhető élénkebb szinezete és hogy a kakas a hivásra sokkal tüzesebben jön s egész viselkedésében több élénkséget tanúsít. A tojónál épen az ellenkezőt tapasztaljuk. Nemcsak hogy tartózkodóbban és gyanakodóbban jön a hivásra, hanem előre jelzi is jövetelét. Akárhány kezdő csakis a kakas szélességének köszönheti, hogy csalsíppal mégis egyet képes volt lőni, holott különben csak akkor várható eredmény, ha a hívás utánzása tökéletes. De még ez esetben is elég gyakran előfordul, hogy a kakas bár felel a hívásra, azért lövésre még se jön. Ilyenkor mindig valami bökkenője van a dolognak; vagy tapasztalt öreg kakassal van dolgunk, mely már puskaport szagolt, vagy valami ragadozó p. o. róka, vadmacska, mint csendes hallgató, szintén résztvesz a konczertben. Ha a kakashivóval nem boldogulunk, akkor a tyukhivót kell elővenni, melynek hangjára a különben g} ranakvó kakas azonnal megjelenik. Néha az is igen czélravezető, ha a hívással szünetet tartunk; hanem ilyenkor a vadász­nak helyén legyen a szeme, mert a kakas esetleg egész halkan, lábon lopózik abba az irányba, hol vetétytársát gyanítja s mielőtt a vadász észrevenné, már odább is áll. A csalsíppal való vadászatnál igen fontos, hogy a vadász a pagonyt pontosan ismerje és azokat a helyeket kipuhatolja, hol a császármadár rendesen tartózkodik. Találomra vadászni, nem vezet czéllioz; tehát már a tilalmi időben meg kell állapítani azokat a helyeket, hol császármadár található. Habár a gyakorlott vadász azokat a helyeket, hol a császármadár elő­szeretettel tartózkodik azonnal felismeri, ebből még nem következik, hogy az ilyen különösen kedvező helyen talál is, és megfordítva akárhányszor ott találjuk, hol éppen a legkevésbbó gyanítható. Nagyobb kiterjedésű pagonyban egy időben több vadász is csalogathat, azért mégis jobb, ha kisebb elkülönített területen csak egy gyakorolja, mert különben egymásnak könnyen elronthatnák a mulatságát. Velem már meg­törtónt, hogy hívásomra azonnal felelt egy kakas s midőn ez sem a tyukhivóra sem csendes várakozásomra nem jött, hanem időközönkint mindig ugyanazon

Next

/
Thumbnails
Contents