Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418
A császármadár
A vadászat 529 helyről hallatta hangját, gyanakodni kezdettem s csakugyan vetélytársamat meg is találtam, a mint a sűrűségben sípolgatott. A császármadár hivogatásánál azonban nemcsak a jól hangolt síp játszsza a fő szerepet, hanem a jól kiválasztott leshely és a vadász magatartása is. Amint nem helyes, ha a vadász valami tisztáson egészen fedezetlenül van, éppúgy nem czélszerű valami sűrűségbe se behúzódni, vagy olyan helyet választani, hol előtte sűrű áfonya vagy páfrány van, melyektől a lábán érkező kakast nem láthatja. Az első esetben megjön ugyan a vad, de a tisztás szélén, még mielőtt elhagyná a biztos fedezetet, meglátja a vadászt s eltűnik; az utóbbi esetben a vadász a kakast vagy rosszul, vagy épen nem láthatja meg s így nem is képes lőni. Ha a vadász nagyon sűrű helyen ül, nem mozoghat akadálytalanul s csak a vad gyorsabb eltűnését segíti elő. A szálas erdőben való les sem ér semmit. Legczélszerübb kisebb tisztások szélén, ritkán járt gyalogútak mellett, árkokban ós karóerdőben, honnan bizonyos távolságig lőni lehet, választani a leshelyet. Nyiladékról, melyen kilőni lehessen okvetlen gondoskodni kell. A vadász maradjon mozdulatlanul a helyén, mert a legkisebb mozdulatot, a legcsekélyebb neszt azonnal észreveszi ezen szemfüles madár. Ki tehát az egy helyben való kuporgást, térdeplést vagy az ülést nem birja ki, hanem folyton izeg-mozog, ki a puskát akkor kapja arczához, mikor a császármadarat meglátja, az ritkán fog zsákmányra szert tenni, hanem alaposan ráún a császármadár vadászatra s ha még hozzá a sípot se tudja kezelni, egészen felhagy vele. Miután a császármadár a hivásra zajos szárnycsattogatással szokott jönni, és szárazság idején futva is elég nagy neszt csinál, a vadász, mielőtt meglátná, már hallja jönni s így van ideje a puskát arczához emelni, hogy így a vadat megvárja s megjelenése pillanatában lelője. Ha a császármadár repülve jön s a vadász előtt száll a fára, igen gyakran a puska felemelésével sincs az eredmény veszélyeztetve, mert a kakasnak a repülés után a fára szálláskor egy pillanatra pihenésre van szüksége s ekkor könnyen lelőhető. Máskép áll a dolog ha futva jön. Ilyenkor gyakran megáll és neszel s különösen a sűrűség szólén, mielőtt ezt elhagyná, rendkívül figyel s a legkisebb neszre, mielőtt a vadász a puskát felemelhetné, már eltűnik. A futó császármadárra lőni nem tanácsos, úgy színtón az olyanra se, a melyik az áfonya vagy páfráuy között van, mert hullámszerű mozgása, illetve félig fedett helyzete a lövést bizonytalanná teszi. Az ilyen lövés csak akkor bocsátható meg, ha félni lehet, hogy a madár teljesen eltűnik. Mivel azonban az ilyen lövés mindig bizonytalan s az ilyen teljesen el nem ijesztett kakast, ha aznap nem is, de később kedvezőbb körülmények között, ismét lövésre csalhatjuk, jobb tartózkodni és nem lőni. Epenúgy, mint szalonkalesen, a császármadár csalsíppal való vadászásánál is előnyösen használom a vadászszéket. Eltekintve attól, hogy menetközben hegyes vidéken igen jó támaszul szolgál, a lesen kényelmesen lehet rajta ülni s adott körülmények között, p. o. ha a kakast oldalról vagy épen hátulról halljuk zajos szárnycsattogással közeledni, az egylábú szóken, minden nagyobb mozgás és zaj nélkül, könnyen megfordulhatunk »saját tengelyünk körül« és Diezel-Mika, Az apróvad vadászata 34
