Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418

A vadászebek

A német vizsla idomítása és vezetése 57 pár órára a szobában megkössek. A leczke után szabadon eresztettem s habár ezt kényelmi szempontból több ebbel tettem, egynél sem ütött ki balul. Azt, a mit tőlük kivántam, épen oly hamar megtanulták, mint azok, melyekkel szemben sokkal több szigort alkalmaztam. Szigorúbb és súlyosabb rendszabályok tehát csakis gonosz, akaratos és elvadult ebekkel szemben alkalmazandók okvetetlenül, nem pedig olyanoknál, melyek kiskoruktól fogva jóindulatú, de szigorú nevelés és az emberekkel való érintkezés által megtanulták az engedelmességet és gyorsan felfogják azt, amit tőlük kivánunk. Jó, de nem okvetlenül szükséges, hogy az ebbel a szobaidomítást gazdája végezze, mert minden ebnek, ha az teljes magányosságban, vagy lánczon nőtt is fel, természetében rejlik, hogy avval, aki vele jól bánik, hamar megbarátkozik. Még inkább áll ez oly ebekre, melyeket idegen vezetett be s rögtön vadászatra akarjuk vinni. Ezek, kivált ha kiskorukban gongosan nevelték, egy pár nap alatt úgy hozzá szoknak uj gazdájukhoz, hogy alig vetnek ügyet előbbi mesterükre. Alig hihető, hogy korunkban, midőn a vadászisme tudományá nőtte ki magát, még vannak emberek, kiknek bizonyítani kell, hogy a vizslának kényszeridomításra van szüksége. Miután egyes vadászati írók azt állítják, hogy játszva és jó szóval ugyanazt az eredményt lehet elérni, sőt egyes ebeknél ez az egyetlen s a többi fölött álló módszer: szükségesnek látszik azon okok felsorolása, melyek alapján épen a hényszeridomítást kell, hogy egyedül helyesnek és czélszeríínek tartsuk. Megjegyzendő azonban, hogy kényszer alatt nem azon módokat értjük, melyek kegyetlen kínzássá fajulnak azáltal, hogy az idomító elveszti türelmét s nem tudva uralkodni akaratán, nem tartja be a természetes sorrendet: »fokozatosan haladni a már megtanultról a vele vonatkozásban levő uj anyagra.« A nyugodt következetességgel végzett szigorú idomításnak következő előnyei vannak: 1. a növendékbe egyszer-mindenkorra beoltja a feltétlen engedelmességet; 2. meggátolja, hogy lövésfélő és kezes ne legyen, azaz ne féljen ós meneküljön a lövés dörrenésétől vagy ne féljen hiba elkövetése után a büntetéstől való félelemből hívásra, mesteréhez közeledni; 3. megtanítja bármiféle vadat gyöngén s kiméivé felvenni, mert egyes tárgyak, melyeken az elhozást tanulta gyakran kellemetlenek voltak, sőt esetleg fájdalmat is okoztak; 4. megtanítja kellemetlen szagú állatokat, mint rókát, görényt, nyestet ragadozó madarakat, varjut stb. föltétlenül, még a leghidegebb vízből is elhozni. Mindezen esetekben a nem gondosan idomított s föltétlen engedelmességre nem kényszerített, játszva tanított eb majdnem mindig felmondja az engedelmességet, vagy csak addig engedelmeskedik, meddig épen kedve tartja. Általánosan elterjedt nézet, hogy a vizsla a szobaidomítás alatt parancsra ülni, hasalni (down), hasalva előre csúszni és különböző tárgyakat elhozni