Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418

A vadászebek

4.0 A vizsla tanuljon. Ez a nézet teljesen téves, mert fődolog a szobaidomítás alatt a fiatal vizslát úgy rászoktatni az engedelmességre, hogy gazdája, intését és parancsát nemcsak a szobában és séta közben, lianem a vadászat alkalmával is azonnal és vonakodás nélkül kövesse. A legtöbb idomító azon hiszemben, hogy a fiatal vizsla az engedelmességre a vadászterületen is rákényszerithető, mihelyt tűrhetően kezd »elhozni«, elviszi vadászni s lő előtte. Ezen eljárás nem marad megtorlatlanul; mert a vadász-szenvedély által elkapatott eb sem szóra, sem füttyre nem hallgat, az idomító pedig elveszti türelmét — feltéve, hogy volt — irgalmatlan büntetéshez folyamodik, esztelen eljárását parforce-idomításnak nevezve. Egy rosszakaratú vizslának tökéletes kitanításához mindenesetre észlelőképesség, türelem ós ügyesség, sőt egyes esetekben bátorság is szükséges; ügyesség nélkül az idomító adott esetekben nem képes a kellő fogást alkalmazni, sem a legszükségesebb segédeszközöket helyesen kezelni. A legfőbb azonban az észlelő képesség, mert ez képesíti a tanítót tanitványa jellemének gyors és helyes megismerésére. Hány esetben nem veszik egyáltalán tekintetbe, vájjon az eb könnyebb vagy nehezebb felfogású, vájjon érzékenyebb vagy keményebb természetű, vájjon az elkövetett hiba az ebet vagy a mestert terheli. Elég sajnos, hogy nagyon sokan vannak, kik a parforce idomítás alatt a szegény ebnek a korállon való hónapokon át tartó ránczigálását, a naponkénti íelakasztást és elpáholást értik. Azonban az ilyen észnélkiili ránczigálás verés, korbácsolás, vagy épen rugdalás egyáltalán nem tartozik a parforce idomítás fogalma körébe; a korbács és korall csakis büntető eszközök olyan esetekben, midőn nyilvánvaló, hogy a növendék tudva hibázott vagy engedetlenkedett. Azonban az ilyen esetekben is álljon a büntetés kellő arányban az elkövetett hibával. Az idomítás legyen tervszerű, kerüljünk minden kapkodást, tartsuk be a fokozatos haladást és irányelv legyen: addig újba kezdeni nem szabad, mig a növendék az előzőt tökéletesen ós hiba nélkül nem végezi. Ki nem ura magának, ki az eb minden hibájára, vagy nem elég gyors felfogására, méregbe jön, az ne kezdjen bele az idomításba s különösen ne próbáljon érzékeny természetű ebet tanítani. Másrészről túlságos flegma sem kivánatos; az idomító fordítsa egész figyelmét a növendékére, különösen, ha ez ingerlékeny, indulatos és akaratos, hogy a kellő pillanatban gyorsan megakadályozza a hiba elkövetésében, mely érzékenyebb büntetést vonna maga után. Az éles Ítélőképesség elkerülhetlen követelmény, mert az idomító nem egyszer jön abba a helyzetbe, hogy a növendéket szándékosan kell hibázásra csábítani, hogy aztán ahhoz mórt büntetéssel arról leszoktassa. így p. o. olyan ebet, mely az idomítás előtti rossz bánásmód következtében harapós lett, ha mesterét nem is bántja, de idegenekkel szemben nem megbízható, úgy lehet leszoktatni ezen hibájáról, hogy szándékosan harapásra ingerli s büntetéssel kényszeríti evvel felhagyni. Az idomító rendelkezésére álló segédeszközök a következők: 1. bőrkeztyűk, melyek hivatása a különböző fogásoknál a kezet a koráll szegek bökése, de makacskodás esetén az eb fogai ellen is védeni;