Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418
A fogoly
Természetrajz 4 461 Az első kérdésre rendesen nem kaptam feleletet s csak itt-ott válaszolták, hogy talán Németország északi vidékeiről jöttek. Hogy azonban miéi t keltek ily hosszú vándorútra, senki sem tudta megmondani, mert hisz' sem az éghajlat, sem az élelemhiány nem lehetett oka; az éghajlat azért nem, mert a fogoly még zordabb éghajlat alatt is tenyészik és az élelemhiány szintén nem, mivel azon vidékeken a földmívelés, illetve gabonatermelés épen olyan jó, mint nálunk, sőt egyes helyeken jobb. Ezen okok tehát, melyek a többi vándormadarakat költözködésre késztetik, ezen esetben elesnek, mert a fogoly nem vándormadár, sőt még nem is kóborló, hanem állandó madár. Epen oly kevéssé kaptam feleletet a harmadik és negyedik kérdésre. Nem hallottam soha, hogy a hirtelen megjelent vándorcsapat hova lett s mi lett belőlük. Egyetlen vadásztól vagy vadászattulajdonostól sem hallottam, hogy p. o. valamely fogolyban szegény területet az ilyen hirtelen jött vándorsereg benépesített volna. Összevetve mindent, mit a vándorfoglyokról tudunk, kitűnik, hogy a vándorfoglyok csakis Jcésö Öszszel láthatók s ritkán vagy soha se kerülnek lövésre, mert sem az ebet, sem a vadászt nem várják be lőtávolságra. Legyen szabad ennek igazolására egy pár példát felhoznom. Steinbrenner erdőőr Rothenbuchban a Spessart közepén fekvő mezőn egy 50—60 darabból álló fogolycsapatra akadt, mely lőtávolon kívül, majdnem merőlegesen felemelkedve, a legmagasabb bükkök fölött gyorsan eltűnt. Egy igen figyelemre méltó rheinhesseni észlelő, az ezen ügyben hozzáintézett kérdésemre a következőt válaszolta: »Az úgynevezett kóborfoglyokról az utolsó időben nem olvastam semmit s habár magam még nem láttam, sok vadásztól s atyámtól is hallottam róluk. A hallottakból még a következőkre emlékszem: Kóborfoglyoknak azokat nevezik, melyek októberben és novemberben más csapatokkal összeverődve, születési helyüket elhagyják s nagy seregekben más vidékekre vonulnak. A régebbi időben, midőn a gazdasági üzem más volt és a foglyokat nem zavarták annyira, egyes teljes csapatok p. o. Odenwald vidékén, más csapatokkal összeverődve, felkerekedtek és a Rajna melletti síkságokra, illetve oly területekre húzódtak, hol szőlők voltak. Az ilyen foglyok különösen a szőlőkben ós a köles-földeken voltak gyakran találhatók, hol aztán késő őszszel hetekig maradtak. De hogy azután hová lettek, nem lehet tudni; de gyanítható, hogy inkább a melegebb, termékeny területeken maradtak, ahelyett hogy a zordonabb hazájukba tértek volna vissza. Atyám emlékszik, hogy fiatal korában látott vándorfoglyokat, még pedig oly mezőségen, hol már az ott levő csapatok erősen meg voltak dézsmálva. Számukat százakra becsülték, mert mindenfelé voltak láthatók ; de egyáltalában nem tartottak s ha felriasztották, roppant messzire repültek. Darmstadttól két órányira az Odenwald felé, Oberramstadt környékén a vándorfoglyok minden őszön jelentkeztek s akárhányszor vadásztak is rájuk r
