Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418

A vadászebek

A »Knrzhaar«-Klub állal javasolt fajtajellegek 17 vagy törzshöz álló könyök, kifelé álló lábak, tepsiláb és szétálló lábujjak. A fark túlságos kurtítása nem helyes, mert ezáltal az eb elbirálása lehetetlenné van téve. Legczélszerűbb, ha a kinőtt ebnél a fark vége 8—9 cm.-re ér le a a sarkizület felett. Hibás szinek a vörös, sárga, csíkolt és farkasszürke, háromszínű és fehér. A farkasköröm nem kivánatos. Alig telt el egy pár év, már ezen jelleget több oldalról kifogásolták. Az elégedetlenek a »Kurzhaar« nevű specziális egyletet alapították s 1895-ben a charlottenburgi kiállítás alkalmával az alább következő fajtajellegeket hozták javaslatba: b) A »Kurzhacir«-Klub által javasolt fajtajellegek. 1. Külalak általában. A vizsla általános alakja nemes, részarányos, mely erőt, kitartást és sebességet egyesít magában. Ne legyen sem kicsiny, sem feltűnően nagy — az igen nagy ebek többnyire hosszú lábúak és ritkán kitartók — hanem középnagyságú, mint a vadászparipa: »rövid hát mellett nagy alapon álljon.« Otromba nehézkes ebek el nem fogadhatók; az első pillanatban lássék az eben az élénkség, anélkül, hogy ideges lenne s minden mozdulatán a korrektség. Az okszerű tenyésztés és nemesítés kifejezést kell hogy nyerjen nemcsak a mozgáshoz szükséges boncztani jellegekben, hanem az egész állat nemességében, tetszetős körvonalaiban, a szikár fejben, a jó farktartásban és a feszesen álló bőrben. Mig a rézsútos lapoczkák, a mély mell, az egyenes kötött derék és az erős hátsólábak sebességre vallanak, addig a csontok minősége, a mell bizonyos szélessége és az egész testen kiemelkedő izomzat, kitartásra engednek következtetni. 2. Fej. Szikár, nem ránczos, közép nagyságú; se nem könnyű, se nem nehéz. A koponya kellő szélesség mellett egyenletesen domborodott. A nyakszirtcsont bütyke és a tarkótő nincsenek feltűnően kifejlődve. Az orr háta széles, profilban egyenes s lassan emelkedik, a homlok felé; a szemöldökök oldalról nézve határozott kiemelkedést mutatnak. Az arczorr legyen elég hosszú, hogy a vadat helyesen megfoghassa és hosszabb ideig vihesse! a nagyon hosszú arczorr ép oly hibás, mint az igen rövid. Az arczorr elől, oldalról nézve, majdnem derékszögűén tompított; a hegyes arczorr határozottan hibás. A piszlék nem túlságosan lelógok, de a száj szögletben megfelelő ránczot képeznek, az állkapcsok erősek, a rágóizmok Diezel-Mika, Az apróvad vadászata.