Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418

A vadászebek

4.18 A vizsla jól ki vannak fejlődve. A fogazat igen erős ós ép s a fogak egymásra illeszkednek. A fej szélessége és hosszúsága legyen arányban s a csúcsosodásnak látszatával se birjon. 3. Fülek. Középhosszúságúak, sem vastagok, sem vékonyak, a koponyához magasan ós szélesen illeszkednek, a fejhez szorosan simulnak, alább tompán lekerekítettek. A fülek előre húzva, körülbelül a szájszögletig érnek. 4. Szemek. Középnagyságúak, élénkek, kifejezésteljesek, jóakaró, de határozott nézésűek; a szemszögletben pontosan kereszteződnek; a kötszövetből semmi, vagy kevés látható anélkül, hogy mélyen feküdnének. A legszebb szin a tiszta barna; a sárga szemek (vércseszem) habár a különben korrekt ebet nem diszkvalifikálják, nem kívánatosak. 5. Orr. Barna, minél nagyobb, annál jobb; az orrlikak jól nyitottak, szélesek. Hússzínű vagy tarka orr, mi a nagyon fehér szinű ebeknél gyakori, nem kívánatos. 6. Nyak. Középhosszúságú, nagyon izmos. A tarkó szikár, gyengén hajlított, a bőr rásimuló ós a toroknál kimondott lebenyt nem szabad hogy képezzen. 7. Szügy, mellkas. A mellkas egészben legyen inkább mély, mint széles, de maradjon azért összhangzatban a test többi részével. A mellkast képező bordák domborodjanak ki jól — ne legyenek belapítva, mint az agárnál, — de azért nem szabad dongaszerűen kigörbülniök. A nagyon görbe bordák a légzésnél a mellkas kitágulását megakadályozzák. A hátsó bordák jól lenyúlnak, a has felhúzódott, hogy a vágtatásnál szükséges mozgékonyság meglegyen anélkül, hogy a test a túlságos karcsúság látszatával birna. A mellkas kerülete közvetlen a könyök mögött kisebb kell, hogy legyen, mint egy tenyérnyivel hátrább mérve azért, hogy a vállaknak elég mozgási tere legyen. 8. Hát. Az erős hátnak, mint a biztos ós kitartó mozgásnak egyik feltétele, nem szabad hosszúnak lenni. A derókrész rövid és gyengén domborodó, erős domborodás a mozgási képességet és a gyorsaságot csökkenti. A tenyészanyag kiválasztásánál tehát az erős egyenes hátra ós a rövid derekre különös súly fektetendő; a hosszú hátú ebek feltétlenül kiselejtezendők. A keresztrész, vagyis a far legyen széles ós eléggé hosszú; ne legyen sem túlságos nagy, sem röviden lecsapott, legjobb, ha a háttal egy magasságban kezdődik és a fark felé lassan ereszkedik le.