Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418

A vadászebek

4.4 A vizsla nak »Argos« nevű ebet); Xenophon két vadászebfajtáról tesz említést, a rókaebről, mely talán a rókától származik és a Biundról, melyben a mostani borzebre ismerhetünk. Az Aristoteles által felemlített canis molossns-t a szelindek és a nagyobb fajta vadászebek ősének tartják. A rómaiaknál legelőször Marcus Terentius Varró ad részletesebb értesítést az ebekről, ki négy fajtát ír le, köztük egy vadászebet is (canis venaticus). Részletesebb adatok találhatók az ebekről az ó-német törvényekben; az Alemanniban említés van téve a hajtóebről (Lanfhund), a vezetőebről (laitilmnt, ezt az emberek üldözésére is használták; a Cimberek már a harczban is alkalmazták az ebeket), a vaddisznóebről (Saufánger), a medveebről (Bárenfánger) és az agárról. A Bojitörvények a spurihuntról (véreb szíjjon vezetve), a bibarhuntról (tacskó) és a a hapichhuntról (a sólymászatnál használták) szóllanak. Más törvények többnyire ugyanezen ebeket sorolják fel, de különbözőképen változtatott nevek alatt; ezeken kivül még másokat is említenek, így a Frieztörvény és a Sachsenspiegel már a kopókat is megnevezi. »A vizsláról, oly értelemben, mint ezt ma veszszük, a régi törvények semmit se tartalmaznak; ebből kitűnik, hogy másfajta vadászebekből idomítás és vezetés folytán keletkezett (erről bővebben 1. a fajtajellegnél, 8 old.) és nemesített alakban Spanyolországból talán már Nagy Károly idejében került Németországba. I. Milcsa császár a középkor eme hatalmas vadásznra és korrekt vadásza az u. n. »G-eheimes Jagdbuch« és a »Yon den Zeichen des Hirsches« czimü értekezésén kivül »Ueber die Falknerei« (a sólymászatról) cz. munkájában utasítást ad az ausztriai herczegnek; ebben a német vadászeb mint »vizsla« különösen fel van említve és melyben szószerint a következő áll: »Dessgleichen magstu auch mit den Waldthünern eine (Parkh) zurichten, und dir Mit dem Netz und eynem »vorlegenem« Hundt (itt a »fangen« szó hiányzik) und Darnach den Winter die feldthüner in eyner Camer verwahren und gegen den Sommer die schmalen Yögeln auspringen.« Hazánkban a vizslát Wenzel Gr. szerint már az árpádházi királyok korában használták, hogy azonban milyenek voltak ezek, arra nézve felvilágosítást a régi irók nem nyújtanak. Hogy csakugyan a szárnyas vad felkeresésére a hálóval való vadászatnál használták már régen, mint a nyugati tartományokban, bizonyítja Komlósy Mihálynak 1510-ben öcscséhez Tamáshoz irt levele, melyben ettől fürjészésre használható vizslát kér. Azon okból, mert a vizsla az ujabb kor szüleménye, hogy Németországban s már nálunk is nem egyedül a vad megállására használják, hanem sokoldalú vadászati képességet követelnek töle s bir is ezzel a tulajdonsággal, a németek megtartották az általánosabb vadászeb kifejezést. Ez annál inkább lehetséges volt, mert régebben a legtöbb ebet az állásra idomítani kellett.