Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418

Előszó

YI Fülembe cseng a magas égen húzó vadludak gá-gája, amit annyiszor hallottam a késő ősz csöndjében, Mintha hétmértföldes csizmám volna, úgy haladok át messze tájakon s a síkság és a nádas világából egyszerre bent termek az erdő mélyében, ahol recsegő Mátyás-madár fogad s az esti homályba vesző tájék fölött szárnycsapás nélkül vonul át az éji szállást kereső madárkirály, a sas. r Edes, gyönyörűséges érzések környeznek; folyvást látom az egyre hanyatló fényt az égen, a fény elmúlik onnan, de belelopódzik a lelkem közepébe, úgy világít nekem, onnan melegít nyári hévvel. Zsongító kellemes bágyadtság vándorol ide-oda a tagjaimban; káprázatok szépséges ködképei libegnek előttem, hol felszállnak, hol leereszkednek, mint a hullámzajlás; majd végkép lecsöndesednek; úgy lesíilyednek, jnint az őszi levél, amely libegve hull le a gályáról. Mindez hangulat, ábránd, álom. De édes álom. Beleringatnak azok a kellemes képek, amelyeket ez a derék könyv hoz elém, változatosan, érdekesen. Bársony István.