Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418

Előszó

időn az »Atlienaeum« irodalmi és nyomdai részvénytársulat Diezel művének magyar átdolgozására felszólított, az aggódás és kétség bizonyos nemével eltelve vállalkoztam ezen feladatra. Sok, régen kiállott vizsgálat után, most már őszülő fejjel ismét átéreztem a vizsgálat előtti szorongást s önkéntelenül felmerült előttem az a kérdés: vájjon képes leszek-e megfelelni a magamra vállalt feladatnak s vájjon miként fog Ítélni munkám fölött a könyört nem ismerő nagy vizsgáló-bizottság, a magyar vadászközönség ? Aggódással kezdettem a munkához, mert már előre sejtettem a nehézségeket, melyekkel meg kellett küzdenem; de tudatára csak akkor jöttem, midőn a munka már folyamatban volt. Az idegen vadászati kifejezések által kiszorított s már régen feledésbe ment vadászati műszók összekeresése, a németesen használtaknak új magyar műszókkal való kicserélése majdnem kivihetetlennek látszott. Miután a czél, mely szemem előtt lebegett, az volt, hogy ezen munkát amennyire lehetséges megmagyarosítsam, arra kellett törekednem, hogy a közéletben németesen használt minden műszót teljesen mellőzzek s helyökbe a magyar nyelv szellemének megfelelő s a fogalmat helyesen megjelölő kifejezést keressek. Vájjon mennyire sikerült czélt érnem, azt az elfogulatlan s a nehézségekkel számotvető olvasóközönség van hivatva elbírálni; de érzem magam is, hogy habár a magyar vadászati terminológia ügyét egy lépéssel előbbre is vittem, azért a nehézségeket lekiizdenem, úgy, miként azt óhajtottam s mire teljes erőmből törekedtem, nem sikerült. Szolgáljon mentségemül, hogy a tudományos magyar vadászati irodalom még a kezdet nehézségeivel küzd.