Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418

A vadászebek

Angol vizslák. jfgfl ús vadállományú területeken, hol a fogoly bőviben van, vagy nagykiterjedésű lápokon, a nyírfajd és sárszalonka vadászatánál, sőt még az erdőben is erdei szalonka bokrászatnál, még mindig előszeretettel használják a kontinensen is gyors találása miatt az | angol vizslát. S habár az angol vizsla előnyeit ma már nem is becsülik túl, mint kezdetben, behozataluk idején, azért kitűnő tulajdonságait elvitatni nem lehet. Az egyes fajták története és a fajtajellegek a német ebtörzskönyv nyomán az alábbiakban foglalhatók össze: ?. pointer. Egy szin nyomatú képpel. A rövidszőrű spanyol vizslákat valószínűleg a mult század utolsó vagy a jelen század első éveiben vihették először Angolországba, mert a régibb írók rövidszőrű vizslákról nem tesznek említést. Úgy 1800 körül Sydenham Edwards így ír: »Hogy a fajtát — a spanyol vizslákat érti — bátrabbá ós gyorsabbá tegyék, a vadászok apró és gyors rókakopókkal keresztezték. A pointerek minden előnyeik mellett is nehezen idomíthatok — — — de hibáik az idomítással eltüntethetők — — —.A jelzett keresztezés eszméje Thornton nevű ezredestől eredhet, és az összes pointerek az ő ebeitől származhatnak. A »Sj)ortmarís Cabinet«-ben olvashatni: »Körülbelől 40 év előtt (az első évtizedekben) majdnem csakis barnán foltozott fehér pointerek voltak; csak Kingston lierczeg tartott fekete ebeket, melyekért halála után mesés összegeket fizettek. Minél jobban kezdett a fajta elterjedni, annál különbözőbbé vált. A vadászat ösztöne három-négy hónapos korukban kifejlődik bennök.« A »S2)ortman

,s Repository« azt irja, hogy midőn Thorntonnah »Plútó<; és »Junó« nevű híres ebeit Gilpin festő, lefestette ezek az alatt egy óra hosz-