Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418

A vadászebek

4.86 A vizsla száig állották a foglyokat. A »Burai Sports« ugyanezen »Plútó «-ról azt írja, hogy véres csapán is igen jól dolgozott. Ezen fajtát az Írországi vadászok is keresztezték rókakopókkal s hogy nagyobb bátorságuk legyen, Angliában szórványosan szelindeket is használtak keresztezésre. A negyvenes évek elején Edge és Mattingley tűntek ki kitűnő pointerek tenyésztésével, kik különösen a túlságos sok rókakopó vér paralisálására törekedtek, mi nekik meglehetősen sikerült is. Ezen ebek utódai jelenleg majdnem mind fehérek barna foltokkal és ezekből származik a Németországban híressé vált »Nasó II.« ós ennek utódai. Ezen eb fiai és unokái különösen jó vezethetőségük és sok irányú használhatóságuk által tűntek ki. A pointer fajta jellegei a következők: 1. A koponya kellő nagy, de nem annyira, mint a régi spanyol pointeré; a fülek között szélesebb, mint a setternél. A homlok a szemöldökig jó meredek. A nyakszirtcsont kiemelkedése okvetlen kívánatos; a koponya felülről nézve egy középbarázda által elválasztott két domború félből kell hogy álljon. 2. Az orr 104—123 cm. hosszú, megfelelő szélességű tágra nyílt orrlikakkal. Az orrhegye az egészséges állatnál nedves és hideg tapintatú; színe vagy sötétbarna vagy fekete, kivéve a fehérsárga pointereket, melyeknél az orr színe sötét hússzínű. Az arczorr alakja inkább négyzetes, nem előre hegyesödő. A fogak szabályosan találnak össze. 3. Fiilek, szemek és piszlék. A fülek középhosszúságúak, vékonyak és redősek, laposan fekszenek az arczhoz, alacsonyan illeszkednek s nem mutatnak semmiféle hajlandóságot a felfeléállásra. A szemek szelíd tekintetűek és közép nagyságúak; színök többnyire barna, de a szőrözet színe szerint változhatik. A piszlék legyenek jól kifejlődve; de nem szabad lelógóknak lenniök és keresés közben habzaniok. 4. A tarkó a nyak felé ívezett, hosszú és gömbölyű s a torkon a bőr lebenyt nem képez; a törzsből kecses hajlással emelkedik ki. 5. Vállak és mellkas. A kettőnek kifejlődése egymástól van függővé téve. A széles elzárt mellkas kizárja a laposan ráfekvő lapoczkaképződést, minek aztán az a következménye, hogy a lapoczkák a helyett, hogy a mint kellene, hátrafelé rézsútosan állanának ós a szabadmozgást elősegítenék, felállók, rövidek és kevéssé mozgékonyak. Miután a tüdőnek hely kell, a mellkasnak egy bizonyos szélessége természetesen szükséges, azonban a mély mell mindig ölőnyösebb. A bordák a lapoczkák mögött jól hajlítottak és mélyen lenyúlok; ez különösen az utolsó bordánál kívánatos. 6. A liát, a hátsó czímer ós a sarokízület a mozgékonyságnak a legfontosabbik tényezői; ezeknek kifejlődésétől függ az eb ereje ós gyorsasága. A derék legyen mérsékelten domború ós nagyon izmos; az izmok födjék a hátbordákat. A csípő legyen széles, kissé egyenetlen felületű, és a czomb könnyű hajlással ereszkedjék le belőle. A czombok legyenek teltek és nagyon izmosak; a sarokízületek jól hajli-