Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418
A vadászebek
4.76 A vizsla lehet ereszteni a nyomon, tovább fog rohanni, néha némán, de néha hangot is adva. Kilencz évig vadásztam egy Bárczy-féle ebektől származó setterrel, mely a mezőn, magasra tartott fejjel, a leggyorsabb vágtatásban zeg-zúgban kere sett, gyönyörűen állott és kitűnően apportirozott. Ezen vizsla szárnyazott fogoly, fáczán vagy sebzett nyúl megkerestetésére egyike volt a legjobb vizsláimnak, mit eddig vezettem. Ha véres csapán elindítottam, még a legvaddúsabb területen is, hol a különböző nyomok egymást keresztezték, nagy ritkán tért le arról és 10 esetben kilenczszer, a legnehezebb körülmények között is meghozta a sebzett vadat a nélkül, hogy segítenem kellett volna. Használtam kajtolásra is; s mondhatom, kedvesen emlékszem vissza azon rögtönzött kis kajtoltató vadászatokra, melyeket egy pár télen a közel múltban dr. L. barátom soproni vadászterületén kettesben rendeztünk. Ezt a vizslát, parforce, magam idomítottam s nagyon előnyös volt, sokoldalú használhatóságát illetőleg, hogy a két első évben majdnem kizárólag csakis erdőben vezettem. Elég gyakori az is, hogy a hang nélkül hajtó eb, a nyomon haladva, ha a vadat meglátja, azonnal csaholni kezd. A nyúlnak, különösen nagy távolságból való elhozatását illetőleg, a következő említendő fel. Egyes idomítok úgy tanítják, hogy a vizsla a nyúlat hasi oldalán fogja meg és vigye, hogy »a lábai inkább felfelé álljanak s ne lelógj a>nak«. Ez egészen hibás, mert ha a vizsla a nyúl hátán a gerínczét fogja meg, sokkal biztosabban tudja tartani, mint ha a puha hasi részt fogja szájába, mert a hasbőr, különösen nehéz nyúlaknál, könnyen kiszakad, a bele kifordul, minek aztán igen könnyen a kikezdés a következménye. Ha ellenben a vizsla a nyúlat jól, a gerincz közepén jó mélyen befogja a szájába, akkor a nyúl lábai kétoldalt lógnak le s így a vivésben mitsem gátolják. Ha pedig a vállánál vagy épen a nyakánál fogva veszi be a szájába, akkor természetesen folyton a lába előtt lóg s a gyors mozgásban akadályozza. A mocsári vadászatról nem sok mondani való van; a főbb elveket a bevezetésnél amúgy is jeleztük. Nagyon sekély vizben, vizenyős réteken épen úgy kell kerestetni, mint a szárazon. A sárszalonkák legjobban kitartanak a meleg déli órákban. Ha egyes helyeken tudjuk, hogy biztosan vannak, legjobb a vizslát magunk mellett tartani. Nagyobb kiterjedésű sik felületen, hol a vad kedvencz taztózkodási helyét nem ismerjük, a jó orrú, messze, de szép zeg-zúgban kereső vizslának jó hasznát vehetni, mert a sárszalonkák nem kelnek fel, ha a vizsla messziről állja. Ilyen esetekben czélszerü tarJcószéllel menni feléjük, mert rendesen széllel szemben röbbennek fel s aztán a puskás előtt keresztben szállnak tovább. Nagy előny, ha a fiatal vizsla nagyobb vizben kezdetben már tapasztalt s a vizben jól dolgozó vizsla társaságában kereshet, melytől megtanulhatja a nehezen átúszható mocsaras vizeket is jól lekeresni. Ilyen helyre azonban csak akkor ereszszük a fiatal vizslát, ha biztosak vagyunk, hogy csak öreg réczók vannak benne. Idegenszerű tárgyak elhozatala, pl. üveg, vas, pénz, keztyü stb. nem képezi ugyan a vizsla okvetlen szükséges feladatát azonban mégis czélszerü
